Június 24. a Kerti Kalendáriumban Szent Iván napja, Keresztelő Szent János ünnepe. Előestéjén a tűz, a tűzugrás, az ének, a korai alma és az illatos gyógynövények kerültek elő; ezen a napon azonban már másra figyelünk. Arra, amit a fény, a meleg, az eső, a szél és a kert eddig ígért: a termésre.
Szent Iván napját több helyen idő- és termésjósló napként tartották számon. Szeged környékén Búzavágó Szent Jánosként is emlegették, ami már a névben megmutatja: június vége a gabonaérés, aratásra készülés és kerti számvetés ideje.
Ilyenkor a nyár már nemcsak nagyvonalúan zöldell. Ilyenkor már kérdez is: mi marad meg abból, amit tavasszal elindítottunk? Mi érik be? Mi romlik el? Mi szárad ki? Mit ver le a vihar? Mit visz el a betegség, a kártevő vagy a rosszkor érkező eső?
A bőség nem akkor biztos, amikor ígéri magát. Hanem amikor meg is tudjuk őrizni.
Búzavágó Szent János és az aratás küszöbe
A Búzavágó Szent János névben ott van a június végi gazda izgalma. A gabona már nem távoli remény. Ott áll a határban, sárgul, szárad, érik, és egyre több múlik azon, milyen idő jön.
Ez nem azt jelenti, hogy minden vidéken pontosan ezen a napon kezdődött az aratás. Inkább azt mutatja, hogy Szent Iván napja körül az ember már az aratás küszöbén érezte magát. A búza, árpa, rozs, zab sorsa egyre láthatóbb lett, de még nem volt teljesen biztonságban.
Ilyenkor az eső már kettős arcú. Egy kis nedvesség sok növénynek jól jöhet, de a rosszkor érkező tartós eső, vihar, fülledtség vagy jégverés ronthatja a gabona minőségét, döntheti a szárat, késleltetheti a munkát. A kertben is hasonló a helyzet: a paradicsom köt, az uborka teremne, a szőlő nő, a gyümölcs érik, de mind sérülékeny.
A június végi kert már nem kezdő kert. Már van benne múlt, munka, ígéret és kockázat.
Negyven nap időjárása egyetlen napban?
A néphagyomány Szent Iván napját több helyen negyvennapos időjósló napként tartotta számon. Úgy vélték, amilyen idő van ezen a napon, olyan idő várható hosszabb ideig, akár negyven napig is.
Ezt ma nem meteorológiai törvényként kell olvasni. Nem arról van szó, hogy június 24. pontos menetrendet ír az égnek a következő hetekre. Inkább régi gazdálkodói tapasztalat sűrűsödik benne: június végének időjárása valóban hosszabb időre meghatározhatja a kert és a határ állapotát.
Ha tartósan nedves, párás idő jön, több lehet a gombás betegség, nehezebb lehet a szárítás, nagyobb a rothadás, fülledés, termésromlás veszélye. Ha hirtelen forróság és szárazság érkezik, gyorsan kimerül a talaj nedvessége, a friss vetés, a sekély gyökerű növény, a cserepes állomány és a vízigényes zöldségek szenvedhetnek.
A régi ember nem naptári varázslatot keresett, hanem mintázatot. Figyelte, mikor milyen idő jön, és hogyan válaszol rá a gabona, a szőlő, a dió, a gyümölcsös, a veteményes.
Aki ma kertészkedik, ugyanezt teszi, csak közben radart is néz.
Eső, dió, mogyoró és a sült hagyma humora
A Szent Iván-napi esőhöz több termésjósló hiedelem kapcsolódott. A meglévő kalendáriumi emlék szerint ha ezen a napon esik, kevés dió és mogyoró terem. A mondás másik, kicsit csipkelődő része szerint ilyenkor „sült hagyma répával” marad az embernek.
Ebben van némi paraszti humor is. Ha a fák nem adnak eleget, ha a dió és a mogyoró gyengébben sikerül, akkor marad, amit a föld, a veteményes, a hagyma és a répa biztosabban megad. A mondás nem receptajánlóként igazán erős, bár éhes embernek a sült hagyma sem ellenség, hanem úgy, mint kerti-gazdálkodói vállrándítás: ha egyik termés gyengébb, a másikból kell élni.
A dió és mogyoró június végén már mutatja magát, de messze még a vége. A sok eső, a párás, betegségeknek kedvező idő, a vihar, jég, szél, kártevők mind beleszólhatnak a termés alakulásába. A gyümölcsfáknál és bokroknál ilyenkor különösen fontos a megfigyelés: van-e levélfolt, sérült termés, kártevőnyom, törött ág, lehullott gyümölcs?
A Szent Iván-i eső tehát nem azért érdekes, mert varázslatosan eldönti a dió sorsát. Hanem mert emlékeztet: a termésképzés idején a nedvesség, betegség és időjárási szélsőség nagyon is számít.
A kakukk mint gabonaár-jós
A kakukk hangját a néphagyomány sokféle módon figyelte. Szent Iván napján különös gazdasági jelentést is kapott: úgy tartották, ha megszólal a kakukk, olcsó lesz a gabona.
A mai fülnek ez inkább kedves, madárhangos piaci előrejelzés, mintsem komoly agrárgazdasági elemzés. Az ember szinte látja maga előtt, ahogy a kakukk a fa tetején ül, és teljes magabiztossággal bejelenti a gabonapiaci trendet, miközben a gazdák alul próbálják megfejteni, mennyire érdemes hinni neki.
De a hiedelem mögött komolyabb dolog is van: a természet hangja és a termés reménye összekapcsolódott. A madárhang nem háttérzaj volt, hanem jel. A régi ember figyelte, mikor szólal meg, milyen időben, milyen évszakállapotban, milyen terméskilátások mellett.
Ma a gabona árát nem a kakukk mondja meg. De a kertésznek még mindig érdemes figyelnie a madarakat. Ha eltűnnek, ha megváltozik a mozgásuk, ha nincs rovar, ha túl csendes a kert, az is jel. Az élő kertnek hangja van.
A fény csúcsa után
Szent Iván napja Keresztelő Szent János ünnepe. A nyári napforduló közelsége miatt különös helyet kapott az évben: a fény már túl van csúcsán, a nappalok lassan rövidülni kezdenek, a kert pedig a növekedésből egyre inkább az érés, szedés, szárítás és megőrzés idejébe fordul.
Ez a fordulat nem látványos egyik napról a másikra. Június 24-én még bőven nyár van, fény, meleg, zöld, virág, termés. De a naptár mélyén már elindul valami. Ami eddig főként nőtt, az most egyre inkább beérni akar. Ami eddig friss hajtás volt, abból termés, mag, fásodó rész, szárítanivaló, eltennivaló lesz.
A kertész figyelme is változik. Tavasszal azt nézte: kikel-e? Megered-e? Nő-e? Most már azt is nézi: köt-e? Érik-e? Nem betegszik-e? Nem reped-e? Nem hullik-e? Nem kell-e szedni? Nem kell-e árnyékolni? Nem kell-e eltenni?
Szent Iván napja ezért nemcsak fényünnep, hanem váltás is: a nyár nagy ígéretéből lassan nyári felelősség lesz.
Gyógynövények másnapja
Szent Iván előestéje a gyógynövények szedésének egyik erős hagyományos ideje. Június 24-én azonban már nemcsak az a kérdés, mit szedtünk, hanem az is, mit kezdünk vele.
A menta, citromfű, levendula, zsálya, kakukkfű, rozmaring, cickafark, kamilla, orbáncfű és más illatos növények csak akkor őrzik meg értéküket, ha jól bánunk velük. A vastag, nedves csokor nem romantikusabb, csak könnyebben befülled. A napon felejtett zöldfűszer gyorsan veszít az illatából. A rosszul szárított növény penészedhet, barnulhat, használhatatlanná válhat.
Terítsük szét vékonyan, vagy kössük kisebb, lazább csokrokba. Szárítsuk árnyékos, szellős helyen. Címkézzük fel, mit gyűjtöttünk. A gyógynövény nem attól lesz értékes, hogy titokzatos csokorban lóg a kamrában, majd novemberben senki sem meri megkérdezni, mi volt az. Címkézni nem varázstalanítás, hanem jövőbeli önvédelem.
Az orbáncfűnél továbbra is fontos az óvatosság: hagyományos használata ismert, de hatóanyagai gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphetnek. A Kerti Kalendárium gyógynövényes részei nem orvosi tanácsok, hanem a régi növényismeret emlékei és a kerti figyelem gyakorlati emlékeztetői.
Június 24-i kerti számvetés
Szent Iván napján érdemes végigjárni a kertet nem ünnepi, hanem gazdálkodói szemmel.
A dió és mogyoró környékén nézzük meg a leveleket, terméskezdeményeket, hullott részeket. A gyümölcsfák alatt szedjük fel a sérült, rothadó, beteg gyümölcsöt. A korai alma, meggy, cseresznye, kajszi, ribizli, málna ilyenkor már figyelmet kérhet.
A hagyma és répa ágyását is érdemes rendbe tenni: óvatos gyomlálás, talajlazítás, szükség esetén öntözés, de ne úgy, hogy a gyökérnyak körül álljon a víz. Ha már a népi mondás is sült hagymával és répával vigasztal, legalább legyen miből vigasztalódni.
A paradicsomot, uborkát, babot, szőlőt, paprikát kössük, igazítsuk, szellőztessük. Június végén a sűrű, párás növényállomány könnyen bajt hozhat. A túl sűrű lomb árnyékol, de közben gombás betegségeknek is kedvezhet. A cél nem kopaszítás, hanem levegő.
Eső után figyeljünk a csigákra, levélfoltokra, rothadásra, gombás tünetekre. Száraz, forró időben pótoljuk a mulcsot, ellenőrizzük a cserepes növényeket, és öntözzünk mélyebben, nem csak a felszínt nedvesítve. A gyógynövények szárítását naponta nézzük át, nehogy a szép szentiváni csokorból kamraszagú kudarc legyen.
Szent Iván után a kert már nem csak ígér
Június 24. különleges érzést hoz a kertbe. Még minden teljes erővel nyári, még hosszúak a nappalok, még meleg a föld, még harsog a zöld. Mégis elindul a számolás.
Mennyi termés látszik? Mennyi van veszélyben? Mit kell leszedni? Mit kell megvédeni? Mi vár még érésre? Hol segíthetünk? Hol kell inkább nem belenyúlni? Hol van túl sok víz, hol túl kevés?
A kert ilyenkor már nemcsak ígér, hanem vizsgáztat. Nem rosszindulatból. Egyszerűen azért, mert a nyár második fele mindig megmutatja, mennyire volt erős a talaj, jó az öntözés, elég a takarás, helyes a metszés, időben történt-e a kötözés, maradt-e levegő a növények között.
Aki ilyenkor figyel, sok termést menthet meg.
A nap tanítása: a termés nem akkor van meg, amikor látszik
Június 24. Kerti Kalendáriuma arra emlékeztet, hogy a termés nem akkor van meg, amikor már látjuk. Akkor még csak ígéret.
A gabona még áll a határban. A dió még zöld burokban készül. A mogyoró még fejlődik. A paradicsom még köt. Az uborka még nő. A szőlő még hosszú utat jár be a szüretig. A gyógynövény még csak akkor ér valamit, ha jól szárad. A gyümölcs még csak akkor ajándék, ha nem rothad el a fa alatt.
Szent Iván napján a régi ember ezért figyelte az eget, a kakukkot, a diót, a mogyorót, a búzát, az esőt. Ma máshogy fogalmazunk, de ugyanaz a kérdés: hogyan őrizzük meg azt, ami már majdnem a miénk?
A bőség nem magától marad meg. Kötözni kell, szedni kell, szellőztetni kell, takarni kell, figyelni kell, szárítani kell, néha menteni kell, néha pedig gyorsan felhasználni.
Szent Iván tüze után a kertben kezdődik a nyári számvetés.
És a számvetés első szabálya egyszerű: ami ígéri magát, azt még nem szabad biztosnak venni.
