Június 26-án két kevésbé ismert, de annál jelentősebb szentet ünnepel az egyház: Jánost és Pált, akiket a néphagyományban nemcsak vértanúként, hanem az időjárás különleges patrónusaiként is tiszteltek. A nap egybeesik az aratás kezdetével, ugyanakkor gyakoriak ilyenkor a hirtelen lecsapó, pusztító nyári zivatarok – nem véletlen, hogy a termőföld és az égboltozat találkozása kapott ezen a napon különös hangsúlyt.
Barokk kor, falusi hitvilág, időjárási szentek
Az osztrák és bajor népi barokk világában különösen nagy tisztelet övezte Jánost és Pált. A falvak szélén álló kápolnák, kisbúcsús helyek oltárain rendszeresen megjelentek az ő alakjaik – gyakran egymás mellett, villámokkal vagy viharfelhőkkel körülvéve. Úgy tartották, hogy ők képesek csillapítani az ég haragját, és távol tartani a jégverést, vihart, felhőszakadást. Szlovéniában egészen a modern időkig őrizték ezt a hagyományt, ahol Jánost és Pált egyenesen „időjárási szentekként” tartották számon.
Magyar vidéki hagyományok és időjárás elleni fohászok
Magyarországon is élő volt tiszteletük – különösen a XVIII. században, a barokk vallásosság virágzásakor. Nógrád és Kálló településein ezen a napon misét mondattak az égiháborúk elkerüléséért, bízva abban, hogy a szentek közbenjárása megóvja a termést. A vallásosság itt kézzelfogható módon fonódott össze a mindennapi megélhetés kérdésével: egy nyári vihar egyetlen óra alatt tönkretehette a hónapokon át gondozott gabonát, szőlőt vagy gyümölcsöst.
Szekszárdon, a híres bortermelő vidéken, 1776-ban szenteltek kápolnát János és Pál tiszteletére. A helyiek nem titkolt célja az volt, hogy e szentek áldását kérjék a szőlőhegyekre – a templomot a hegyoldalra emelték, ahonnan belátni az egész vidéket. Úgy tartották, onnan könnyebben meghallják az égiek is a fohászt.
A néphitben a vihar nem csupán természeti jelenség
A népi időjóslás szerint János és Pál napja előre jelezheti a nyár további alakulását is: ha zivataros az idő, akkor sok eső várható a következő hetekben is. Ha száraz, akkor az aratás is zavartalanabb lehet. A régi öregek úgy tartották, hogy ezen a napon különösen kell vigyázni az égi jelekre, mert „az ég ilyenkor beszélni próbál”.
A természeti ritmus tisztelete
Ez a nap tehát nemcsak vallási jelentőséggel bír, hanem a paraszti kultúrában is fontos mérföldkő volt – egyszerre szólt a hitről, a természetről, a megélhetésről és az ember törékeny kapcsolatáról az elemekkel. János és Pál alakja emlékeztet minket arra, milyen mélyen átszőtte egykor a vallás és a természet együttélése az emberek mindennapjait – amikor még egy nyári vihar híre nem a meteorológiai appból, hanem a harangszóból és az ég morajlásából érkezett.
