Euszták napja, előző nevén Placidus pogány katonaember volt, akinek vadászat közben megjelent az Úr egy szarvas képében.
Euszták a legendájára jellemzõ erdőség és szarvas miatt a vadászok, erdészek, élete miatt pedig a katonák egyik kedvelt középkori patrónusa lett.
A vadász Hubertus Euszták középkori és észak-európai másolata volt (ami még nem kérdőjelezi meg egy bizonyos Hubert németalföldi püspök létezését), Euszták pedig eleve legendás alak lehetett. A szarvas, amelyik kettejüknek megjelent, eredetileg az ősszel felbukkanó szarvas-csillagzatok valamelyikét testesíthette meg. A mondák szarvasai az agancsukon hordozták a Napot vagy a sarkcsillagot, mindkettőnek ősi jele a kereszt.
Euszták napja nemcsak a vadászok és katonák védőszentjére emlékeztet bennünket, hanem egyben az őszi időszak kezdetét is jelzi, amikor a természet lassan készülődik a télre. Ilyenkor a kertek is átalakulnak: a nyári növények visszahúzódnak, a levelek színes kavalkádja veszi át a zöld helyét, és megkezdődik az őszi ültetés időszaka.
Euszták legendája, amely szorosan kötődik az erdőhöz és a szarvashoz, inspirációt adhat számunkra a kertészkedésben is. Ahogyan a szarvas keresztet viselt agancsán, úgy mi is megáldhatjuk kertünket azzal, hogy gondoskodunk róla az év utolsó napjaiban. Az őszi ültetés nemcsak szimbolikus, hanem gyakorlati jelentőséggel is bír: ilyenkor ültethetünk fákat, bokrokat és hagymás növényeket, amelyek tavasszal új életre kelnek.
A kertben töltött idő ilyenkor nemcsak a testet, hanem a lelket is felfrissíti. A természet közelsége, a talajjal való érintkezés, és a növények gondozása hozzájárul ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a természet ciklusaihoz. Az őszi kertészkedés lehetőséget ad arra, hogy a hosszú téli hónapok előtt feltöltekezzünk és előkészítsük kertünket a következő évszakokra.
