Sujtár: zellerféle, hármasan összetett levelekkel

Tudatosan keresve hamar rátalálni a ritka növényre, amelyet gyógynövényként is ismernek.

A sujtár (Laser trilobum) ernyősvirágzatú, a zellerfélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, méteres termetű, lágyszárú és évelő növény. A “Laser” tudományos nemzetségnévnek az azonos írásmód ellenére sincs köze a lézer fénysugárhoz, valószínűleg egy már nem létező vagy ismeretlen ókori fűszernövény illatos nedvének, gyantájának a neve volt. A sujtár minden részének kömény illata van ugyan, de a gyanta aligha származhatott belőle. A magyar sujtár név szintén bizonytalan eredetű, a szó valaha díszes lótakarót jelentett, de ezt nem tudom a növényhez kapcsolni. A “trilobum” fajnév a hármasan összetett levelekre utal.

Sok kicsi fehér ernyő a virága

A sujtár tavasszal fakadó tőlevelei hosszú, hengeres nyelűek, kétszeresen-háromszorosan összetettek. Az utolsó hármas levélke első ránézésre nagyon hasonlít a kertekből is ismerős haranglábak leveleire. A később induló virágszár erőteljes, függőlegesen egyenes, finoman bordázott, szürkésen hamvas. A szárlevelek a tágas levélhüvelyekből erednek, a levélkék itt is kerekdedek, karéjosak, csipkés-fogas szélűek. A színük fényes élénkzöld, a fonákuk matt kékeszöld. Egy növényen több ernyő is lehet, tíz-húsz sugárral és ernyőcskével. Gallér és gallérka levelek alig vannak, hamar lehullanak, így teljes virágzásra a látvány olyan, mintha nem is lennének. A bimbók piroslók, az apró virágok fehérek, öttagúak, kétivarúak vagy csak porzósok. Az ikerkaszat termések laposak, tojásdadok, hosszában bordásak, a bibemaradványok sokáig megmaradnak.

Utólag kapott saját nemzetséget

A sujtár a magyar középhegység minden szakaszában honos, egyes helyeken állítólag tömeges, én még csak szórványos példányokat találtam tölgyesekben, erdőszéleken. A növény a botanikusok számára is komoly kihívás lehetett, mert eleinte rendszertanilag angyalgyökérnek (Angelica), bordamagnak (Laserpitium) is leírták, míg végül saját nemzetséget kapott.

Sujtár tőlevelei