Ha következetesen metszi minden évben a cseresznyefát, akkor egy 3,5 m magasan tartható orsófát nevelhet belőle. Az eljárás lényege az, hogy nem csak tavasszal metszik a fát virágzáskor, hanem augusztus elején másodszor is, amikor a túl hosszú, vagy túl magas részeket 25 cm-nyi csonk meghagyásával eltávolítják, akármilyen vastag is. A csonkolásos metszés nemrégen még durva szakmai hibának számított, ma már azonban alapvető eleme a törpe cseresznye nevelésének. A csonkolás azért jó, mert még elegendő ereje és ideje marad a fának, hogy a nagy sebet begyógyítsa, így a csonk nem szárad be, azonfelül a rajta keletkező rövid hajtásokon termőrügyek képződnek, márpedig a termés igen hatékonyan korlátozza a növekedést. A könnyű szedés érdekében ajánlatos 60-80 cm-es törzset nevelni. Ehhez kb. 100 cm-nél kell visszametszeni az a bizonyos botszerű fácskát, amelyet szaknyelven suhángnak neveznek. Ha elvész ezáltal a mostani elágazása, az nem baj. Az első szinten 4-5 elágazást neveljen, kb. 30 fokos szögben a vízszinteshez viszonyítva. Amikor elég erős a fa, akkor következhet a második szinten 3 elágazás az első fölött 120 cm-re. A harmadik szinten 2-3 elágazás legyen a második fölött 80-100 cm-re. Amikor azok az elágazások már 2 évesek, akkor ajánlatos a sudarat, a tengely folytatását kimetszeni. Az a leírás nagyon vázlatos, ezért ajánlom, szerezze be a Kertészeti Egyetem tanárának, Dr. Hrotkó Károly leírását a cseresznye metszéséről.