Hinnéd, hogy van, ahol a sétányrózsa teljesen megvadul?
Nálunk a szelíd arcát mutatja, de vannak a világnak olyan országai, ahol nagyon is résen kell lenni, ha nekilódul.
Dísznövényként a sétányrózsa vagy színváltóvirág (tudományos nevén Lantana camara) egy bájos, dekoratív bokor vagy fácska, amely különösen virágzása idején alkot feltűnő, színpompás fókuszpontot. Vannak azonban vidékek, ahol a növényre a helyiek leginkább mint irtandó gazra tekintenek. Kalifornia és Hawaii, valamint Ausztrália és Új-Zéland számos helyén például az inváziós növényfajok közé tartozik, olyannyira, hogy állandó harcban állnak vele. A mi számunkra furcsa lehet, de az ottaniaknak sok esetben külön erőfeszítésébe kerül, hogy a növény terjedését kordában tartsák.
A sétányrózsa visszaszorítása, azaz így próbálják felvenni vele a küzdelmet
A sétányrózsa Brazília trópusi-szubtrópusi tájairól származik, a vasfűfélék vagy verbénafélék családjába tartozik. Eredeti élőhelyén vadon élő örökzöld cserje, a mi éghajlatunkon nem télálló, ennek ellenére egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Hazánkban a kertbe kiültetve egyéves növényként nevelhetjük, illetve cserepes, dézsás növényként is tarthatjuk, amelynek telente védett, fagymentes helyet kell biztosítanunk.
A sétányrózsa legfőbb díszét virágai adják: a kerek, domború virágzat sűrűn elhelyezkedő, színes kis virágokból áll, amelyeket a méhek és a lepkék meglehetősen kedvelnek. A nyíló virágok különlegessége, hogy színük idővel megváltozik: fehérről rózsaszínűre, lilára, illetve sárgáról narancssárgára, pirosra vált.
Ha a sétányrózsát eleve konténeres növényként neveljük, illetve nem olyan éghajlati övben élünk, ahol gyomként képes terjedni, szerencsésnek mondhatjuk magunkat: ez esetben a növény irtása, visszaszorítása nem kell, hogy prioritást kapjon a rendszeres kerti teendőink között. Azok azonban, akik lakóhelyén problémát jelenthet a növény terjedése, nem árt, ha tudják, hogyan tudnak megálljt parancsolni neki.
Meg lehet állítani a sétányrózsa nem kívánt terjedését?
A sétányrózsa megfékezése esetenként nem könnyű, ha egyenesen nem lehetetlen feladat, mivel a szívós növény gyorsan és agresszíven terjed. A parlagon hagyott mezőgazdasági területeken és legelőkön rövid időn belül sűrű bozótossá fejlődhet, amelyen szinte lehetetlen áthatolni. A helyzetet súlyosbítja, hogy a sétányrózsa éretlen bogyótermése mind emberre, mind az állatokra nézve egyaránt mérgező. Leveleit azonban egyes országokban, köztük Mexikóban gyógynövényként használják fel.
A kiskertekben, hobbikertekben a terjedés megállítására elegendő, ha gyökerestől kihúzzuk a földből. Ne feledjük, hogy a növény leveleivel és szárával való érintkezés bőrirritációt, kiütést okozhat, ezért ajánlatos védőkesztyűt és hosszú ujjú felsőt viselnünk, amikor megragadjuk.
Gondot jelent, hogy bármiféle kémiai vagy mechanikus irtás jelentős költséggel járna a nagyobb kiterjedésű területeken, azaz pont ott, ahol valóban számottevő galibát képes okozni. Azokon a területeken, ahol erős gyökeret fejleszt, a megállítása valódi kihívást jelent. Ilyen esetben több lépésben célszerű a növényt kiiktatni. Mindenekelőtt ajánlatos eltávolítani a virágfejeket, még mielőtt elvirágzás után beérnének a magok. Ha az adott földdarabon többségben vannak az egészséges, őshonos növényfajok, ezek szintén gátat tudnak szabni a sétányrózsa féktelen terjedésének, amely jellemzően a megbolygatott, nyílt területeket hódítja meg elsőként.
A biológiai védekezés bizonyos fajtái szintén megoldással kecsegtetnek: az érintett területeken kutatók jelenleg olyan stratégiák kialakításán dolgoznak, amelyek során különböző rovarokat vetnének be a sétányrózsa elpusztítására. Ennek részletei azonban egyelőre még nem ismertek, mint ahogyan az sem, hogy a mindennapok gyakorlatában ez mennyire járható út lenne.
A fenti megoldási lehetőségek ismeretében – azok közül egy vagy több kombinált alkalmazásával – remélhetően megálljt tudnak parancsolni a sétányrózsának azokon a területeken, ahol invazív növénynek számít.
