Nevelni vagy venni? - az őszibarack esetében ez legtöbbször kényelmi kérdés. Megmutatjuk, mire számíthat az őszibarack termelője.
Csak az vállalkozzék őszibarack csemete ültetésére, aki hajlandó folyamatosan figyelemmel kísérni a fák életmenetét és rendszeresen foglalkozni velük. Az őszibarack egyike a legigényesebb gyümölcsfajoknak, viszonylag nagy beruházást (öntözést, kerítést, növényvédelmet) követel. Kényelemre vágyók inkább a zöldség-gyümölcs árusoknál szerezzék be a jóízű gyümölcsöt, a hozzáértő, gondos gazdák fáradságát azonban tisztes haszonnal jutalmazza meg az őszibarack.
Sok napfénytől boldog a barack
Az őszibarack termőhelyét nagy figyelemmel kell megválasztani. Előrelátó termelő oda ültet őszibarackfákat, ahol az elődök már kedvező tapasztalatokat szereztek a termesztéssel. Ez a gyümölcsfaj igényes a talaj minőségére: szereti a tápanyagokkal jól ellátott, levegős talajokat. A keserűmandula alanyon levő fák több, a vad őszibarack alanyra szemzettek kevesebb meszet viselnek el. Napfényt kedvelő növények, ezért előnyös számukra, ha déli lejtőre, északi szelektől védett területre kerülnek.
Fagyban könnyen megfázik
Nagy ellenségük a téli és a tavaszi fagy: télen a legérzékenyebb termőrügyek mínusz 15 foknál zordabb időben tömegesen pusztulnak el, különösen, ha a fákat a kelleténél több nitrogénnal és a szükségesnél kevesebb kálival látja el a gazdájuk. A mélynyugalmi állapot megszűnése után (március eleje-közepe táján) a virágrügyek érzékenysége fokozódik és legfeljebb mínusz 3-4 fokot viselnek el. A virágokban először a bibeszár és a porzók, majd a magház és a sziromlevelek fagynak el, amit elbarnulásuk egyértelműen jelez. A jégverés is nagy veszedelme nyáron az őszibarack fáknak, mert a lehulló jégszemek a fejlődő vagy kifejlett, érőfélben levő gyümölcsökön maradandó és értékcsökkentő sebzéseket okoznak.
Hideg őszibarackleves Kaldeneker György konyhájából. Recept itt.
A metszés nem kerülhető el!
Nagy figyelmet igénylő munka a fák rügyfakadás előtti, termőre metszése. Ha ugyanis ezt a munkát nem végzik el, vagy a metszés csupán a korona alakítására és az idősebb fák koronaritkítására korlátozódik, akkor hajlamosak igen sok terméskezdeményt létrehozni, többet, mint amennyinek a kineveléséhez vízzel és tápanyagokkal rendelkeznek. Ennek következtében a gyümölcsök aprók, íztelenek, értéktelenek maradnak. A növekvő gyümölcsök számának korlátozására később is szükség van, ezért gyümölcsritkítást is végeznek annak érdekében, hogy minden megmaradó gyümölcs optimális méretre fejlődhessen ki.
A laikus érkelődő indokoltan gondolhatja azt, hogy a gyümölcsök megritkítása a termés csökkenéséhez vezet. Ez azonban tévedés! A kevesebb, de jobban kifejlődött, látványosan beszíneződött, zamatos, leves gyümölcs ugyanis mennyiségileg nem kisebb tömegű, mint a sok apró, értékében pedig sokkal jelentősebb.
