Az örökzöldek tavasszal gyakran száraz levelekkel, elfagyottan ébrednek. Ezt megelőzhetjük, sőt a fagyási tüneteket is enyhíthetjük az alábbi módszerekkel.
Tavasz elején a kertészek egy részét lesújtó látvány fogadja a kertben: tűlevelű és más örökzöld növényei levélzetét a barnától a rozsdaszínűig terjedő foltok csúfítják el. A tű- és lomblevelek élettelennek tűnnek, mintha tűz perzselte volna meg azokat. Ezt a jelenséget hívjuk téli fagykárnak. De mit takar valójában a kifejezés, és mi a kiváltó oka?
A kárt a növényi szövetek kiszáradása jelenti, és a probléma jellemzően a téli hónapokban üti fel a fejét, amikor az időjárás fagyos. Az örökzöldeket érintő téli fagyás egy természetes folyamat eredménye, amelynek a neve transzspiráció, azaz párologtatás. Ennek megelőzése némi előzetes tervezést igényel részünkről, de mindenképpen megéri a fáradságot, mivel ezzel megóvhatjuk növényeink egészségét és esztétikus megjelenését.
Mit nevezünk fagyásnak?
Amikor a növények fotoszintézis során napenergiát gyűjtenek, a folyamat részeként vizet bocsátanak ki. Ez az úgynevezett párologtatás, amikor is a lomb- és tűleveleken keresztül a növényből nedvesség távozik. Ha a növény nem képes pótolni az elvesztett vizet tartós szárazság vagy az erősen fagyott talaj miatt, akkor dehidratálódik, azaz kiszárad. Örökzöldek esetén az ilyen típusú fagyás súlyos esetben akár a növény pusztulásához is vezethet, de legtöbbször a levélzet elvesztését eredményezi.
Örökzöldek fagyása
A fagyás örökzöldek esetén a barnától a vörösig terjedő színű, száraz tű- vagy lomblevelekben mutatkozik meg. A jelenség érintheti a levelek egy részét, de akár az összeset is. A legsúlyosabb károsodás általában a napos oldalon alakul ki. Ez nem véletlen, a nap sugarai ugyanis felerősítik a fotoszintézist, ami nagyobb mértékű vízveszteséggel jár.
Egyes esetekben elhalnak a fiatal hajtások is, a bimbók pedig lepotyognak a növényről, mint például a kaméliák esetén. A stresszhatásnak kitett növények, illetve azok, amelyeket az idény végén túl ültettünk, különösen fogékonyak a fagyásra. Az örökzöldek fagyása ott a legsúlyosabb, ahol a növények a szél szárító hatásának is ki vannak téve.
A fagyás megelőzése
A legjobb módszer a fagyás megelőzésére, ha eleve olyan növényeket választunk, amelyek kevésbé hajlamosak a téli fagyásra. Ilyenek például a szitka luc vagy a szúrós luc.
Az új növényeknek keressünk szélvédett helyet, és elültetésük után öntözzük meg alaposan, amíg erőre nem kapnak az új helyükön. A téli időszakban, amikor a talaj nem fagyott, öntözéssel növeljük a növény vízfelvételét.
Egyes növények esetén ideális megoldás lehet a zsákvászonnal való betakarás. Ezzel megóvjuk a növényt a szél szárító hatásától, illetve a túlzott párologtatást is segít megelőzni.
A fagyás kezelése
Az igazság az, hogy nagyon keveset tehetünk a már bekövetkezett barnulás kezelésére. A növények többségét nem éri súlyos károsodás, de előfordulhat, hogy kis segítségre lesz szükségük ahhoz, hogy újra egészségesek legyenek.
Juttassunk ki a növényeknek megfelelő összetételű és mennyiségű műtrágyát, és alaposan öntözzük meg. Várjuk meg, amíg megjelennek az új hajtások, ekkor távolítsuk el az elhalt részeket.
A növény töve körül takarjuk be a talajt egy vékony réteg mulccsal; ez segít a nedvesség megtartásában, és elnyomja a konkurens gyomokat is.
A legjobb, ha várunk egy kicsit, amíg egyértelművé nem válik, mennyire tartós a károsodás, és csak ezután lássunk neki a napégés kezelésének. Ha azt tapasztaljuk, hogy a vidékünkön perzisztens az örökzöldek napégése, jó megoldás lehet valamilyen szélfogó felállítása.
Távolítsuk el a napégésnek áldozatul esett örökzöldeket, még mielőtt azok mágnesként magukhoz vonzanák a különböző káros rovarokat és növénybetegségeket.
Kapcsolódó: Sárgul-barnul az örökzöld: temessem vagy sem?
