Nyirkos talajt kedvel.
Eredetileg élénkpiros virágot hoztak a lángvirágok, ezekről kapták a nevüket is. Mára azonban a nemesítőknek hála széles virágszínkínálatból, rengeteg fajtából választhatunk: fehér, rózsaszín, lilás, lazacszínű változatok is ismertek. Az élénk, erőteljes színek mellett léteznek pasztellszínben virító fajták is, sőt többszínű, vagy sötétebb virágközéppel díszítő változatokat is találunk. Virágai különösen a nyári estéken árasztanak kellemes illatot.
A bugás lángvirág Észak-Amerika keleti részéről származik, ahol a csapadékban gazdag, gyéren erdős területeken, folyóvölgyekben nedves réteken él. Ezért az igényei a kertben is hasonlatosak: nagy talajnedvességet és jó tápanyag-ellátottságot kedvel. A földjének humuszban gazdagnak, de lazának kell lennie. A nagyon kötött, gyökerekkel átszőtt talajban nehezen nő. Napos és félárnyékos helyen is jól érzi magát.
A növény függőlegesen felálló növekedésű, az évek során buja csomókat képez. A virágzási idő változó, júliustól szeptemberig tarthat. A korai és később virágzó fajták ügyes megválasztásával akár egész nyáron át színes virágtengerré varázsolható a kert.
Jól érvényesül sötétebb színű háttér, például egy sövény előtt, de különböző díszfüvekkel kombinálva is. Ágyásokban vagy szegélyként is mutatós. Szépen mutat a magas, fehér virágú buglyos fátyolvirág társaságában. Nagyon kontrasztos hatást érhetünk el, ha szamárkenyér mellé ültetjük.
A legjobb időszak a lángvirág ültetésére az ősz. A kötött talajt előtte szükséges lazítani, a homokos talajba pedig komposztot kell bedolgozni. Ültetés után gazdagon öntözzük a növényt, rendszeres öntözést igényel a szárazabb tavaszi, nyári időszakban is. Az időnkénti mulcsozás, pl. komposzttal elősegíti a növekedést és a bőséges virágzást.
