Nem minden kertész születik harcosnak. Van, akinek már attól szorul össze a gyomra, ha kettévág egy levéltetűt a locsolócső sugara.
De mi van akkor, ha a csigát nemhogy eltaposni nem tudod, de még a komposzthalomra sem visz rá a lélek? Ez nem gyengeség – ez empátia. Csak épp nem mindig segít a bazsalikom megmentésében.
A csiga mint erkölcsi dilemma
Pszichológiailag ez a jelenség tökéletesen érthető. Ha már megszemélyesítettük a csigát („milyen édesen kémlelő szemecskéi vannak!”), nehezen tudjuk elválasztani magunktól. Ez az "emberiesítés" (antropomorfizmus) egyik formája, ami evolúciós gyökerű: olyanokkal érzünk szolidaritást, akikre rá tudunk ismerni. A csigák meg... lássuk be, valahol cukik. De vajon meddig mehet ez az érzelmi közeledés?
Bűntudat a permetezőgomb megnyomásáért
Sokan érzik úgy, hogy képmutató dolog egyfelől virágokat ápolni, másfelől élőlényeket irtani. Ez a belső konfliktus a kertészek lelkiismereti hullámvölgye. De fontos tudni: a kártevők nem a pokol követei, csak a saját dolgukat teszik. Mint a málnaevő gyerekek a kert szélén. Nem gonoszak, csak éhesek.
Érzelem kontra fenntarthatóság
A túlzott empátia a kártevőkkel szemben oda vezethet, hogy többet veszít a kert, mint amennyit nyer. Fontos mérlegelni: egy csiga megmentése több kárt okoz-e, mint hasznot? Hosszabb távon gondolkodva: ha hagyjuk, hogy elszaporodjanak, azzal több élőlény tápláléklánca borulhat fel. A biológia nem büntet – csak kiegyensúlyoz.
Mit tehetsz, ha nem akarsz bántani, de védenéd a kertet?
- Terelj: egy sörrel töltött csapdával vagy vizes deszkával összegyűjtheted őket, majd vidd ki a kert végébe. (De ne a szomszédhoz.)
- Tedd érdektelenné a terepet: a csigák nem kedvelik a márgás talajt, a fenyőkérget, a tojáshéjat vagy a fahamut. Nem kell irtani, ha be sem jönnek.
- Válassz strapabíró növényeket: vannak fajok, amiket nem kedvelnek – ezekből érdemes ágyást létrehozni az érzékenyebb társak mellé.
A kert mint lelki térkép
Nem baj, ha nem akarsz ártani. Ez azt is jelentheti, hogy nagyobb egészben gondolkodsz – és ez dicséretes. De a kert, akárcsak az élet, néha kompromisszum. A csiga lehet cuki, de ha három saláta helyett marad egy rágott torzó, akkor joggal védheted azt a másfél óra múlva előnevelt palántádat.
És ha végképp nem megy a harc: fogadj örökbe egy csigát, nevezd el Gusztinak, és tedd be egy kis tálcára. Legalább tudod, hol van. A többi viszont ne a salátádon nőjön fel.
