Megbúvó peték, védett hely keresése, fagytűrés kifejlesztése.
A meztelencsigák nem csak nyáron aktívak! Ősszel és télen is találkozhatunk velük a kertben. Egyes fajoknál az év minden szakában mindegyik fejlődési alak megtalálható, másoknál viszont az évszakokhoz kapcsolódnak az egyes alakok.
A tél átvészeléséhez a csigák kétféle stratégia közül választanak. Az egyszerűbb megoldás, ha a megfelelő időben egy védett helyre bújnak, hogy az alacsony hőmérsékletet elkerüljék. Akad például olyan csiga, amely a telelőhelyre húzódva beássa magát, bebújik a házba, bezárja a kijáratot egy meszes "ajtóval" és így marad tavaszig.
A másik módszer pedig, hogy a puha testet "igazítják" a fagyhoz. A víz csökkentésével és az ozmotikusan aktív anyagok felhalmozásával a csiga megakadályozza, hogy a sejtjeiben lévő folyadék megfagyjon. Ezzel a trükkel számos meztelencsiga a felső talajrétegben tud áttelelni és az enyhébb napokon még aktív is lehet. Más fajok pedig olyan fagytűrést fejlesztenek, amellyel még azt is túlélik, hogy a testükben lévő extracelluláris folyadék megfagy.
Az előrelátó kertészek ősszel és télen ritkíthatják a csigapopulációt, ha például ásás közben petékre vagy akár fiatalabb, idősebb példányokra bukkanva megszabadulnak tőlük. A tojásokat elég a napra helyezni, kiszáradnak vagy megeszik őket a madarak. Több fajnál persze olyan mélyen a földben bújnak a petéi, hogy lehetetlen kiásni őket. A meztelencsigák petéi gyakran a komposzthalom alatt pihennek, ha nem szabadulunk meg tőlük, jövő évben invázió várható. Akinek év közben sok csigagondja volt, jobban teszi, ha nem használ mulcsot, a csigák ugyanis előszeretettel bújnak meg alatta. A repedésekben, lyukakban, nedves helyeken, kövek alatt megbúvó csigapetéktől viszont könnyű megszabadulni.
