Pöttyös pimasz pusztítja a paradicsomot!
Lassan 15 éve, hogy hazánkban is megjelentek a zöld vándorpoloska (Nezara viridula) első példányai. A vélhetően Etiópiából származó kártevő a forró, száraz nyarak térhódításával kilépett a szubtrópusi, trópusi vidékekről, és elárasztotta a mérsékeltebb éghajlat területeit is.
A zöld vándorpoloska növényi nedvekkel táplálkozó, a címeres poloskák családjába tartozó, átható poloskaszagot árasztó kártevő. Az utóbbi években nem lehetett oka panaszra az időjárásunkat illetően, sikerült is annyira elszaporodnia, hogy a kertészeti kultúrák mellett a dísznövényeken, a szántóföldeken, de még az utcai fákon is megjelent.
A kifejlett rovar kb. 1 cm hosszú, pajzsformájú teste világoszöld, a tor felső részén 5 ponttal, melyből a két szélső fekete, a közbülsők fehérek. 7 szakaszból álló fejlődése folyamán rendszeresen vedlik. A különböző stációkban más és más a lárvák színe és mintázata, hol vörös, hol fekete, hol sárga, ezért aztán nehezen jövünk rá, hogy mindegyik alak egy és ugyanazon ellenséghez tartozik. A felnőtt, zöld példányok pedig ügyesen álcázzák magukat a leveleken.
A trópusokon, mediterrán éghajlaton évente 4 generációja fejlődik ki, nálunk szerencsére kettővel is beéri, a harmadik valamelyik lárva alakban elpusztul. A kifejlett egyedek mozgásképesek egészen 7 °C-ig.
Ősszel a felnőtt példányok menedéket keresnek, repedésekbe bújnak, de lakásokba is berepülnek, így képesek áttelelni. A nőstény élete során egyszer vagy kétszer 30-130 darab fehér vagy sárga tojást rak a levelek fonákjára, szorosan egymás mellé tapasztva őket. A hordó alakú tojásokból kikelő lárvák ötször vedlenek, és már a második alak is dézsmálja a növényeinket.
A vándorpoloska a növények nedvével táplálkozik, és nagy bánatunkra, szinte mindent szeret, nem véletlenül tartják a világ legjelentősebb kártevő poloskájának. Szúró-szívó szájszervével megszúrja a növény levelét, szárát vagy gyümölcsét, belefecskendezi emésztőnedvét, majd később visszatér és az előkészítés hatására folyóssá vált tartalmat kiszívja. A megtámadott növény a szúrások nyomán megbarnul, majd megrohad, végül elszárad. Különösen nagy kárt tesz a paradicsomban, uborkában, zöldbabban, gabonafélékben, de nem kíméli a szőlőt, az epret, szedret sem.
Akkor vonulnak a paradicsomra, amikor a termések már érőfélben vannak, kártételének következtében kedvenc zöldségünkön besüllyedő, fakó foltok alakulnak ki a szúrás helye körül. Ha ez még nem lenne elég, akkor a büdös váladékával és ürülékével is beszennyezi, élvezhetetlenné teszi a terményeket. Jól repül, a kivégzett tápnövényről könnyedén reppen át egy másikra.
Jelenleg nem ismert, hogy lenne természetes ellensége, vész esetén ugyanis bűzmirigyeiből erős szagú, kellemetlen illatanyagokat választ ki, így nem csoda, hogy a rovarevő ragadozók elkerülik.
Ausztráliában, Kaliforniában és Hawaii-on biológiai védekezéssel próbálnak fellépni ellene, létezik ugyanis egy légy és egy fürkészdarázs faj is, amelyik a poloska valamelyik alakját parazitálja.
Kiskertünkben is alkalmazható módszer a csalinövények ültetése: megpróbálhatjuk átvágni a poloskát, hátha jobban szereti a vetemény mellé ültetett pillangósvirágúakat vagy a keresztesvirágúakat, mint a terményeinket. A csalinövényt még azelőtt szükséges a területről eltávolítani, mielőtt azon a lárvák szárnyas poloskává válnak és berepülnek a féltve nevelt veteményünkbe.
Szintén környezetkímélő megoldás, ha sűrű szövésű, de a fényt, levegőt és csapadékot áteresztő hálóval letakarjuk a töveket már a poloskák megjelenése előtt, vagy leszedegetjük kézzel a vándorokat, ha bírjuk.
A vegyszeres permetezést alaposan megnehezíti, hogy a poloska érő gyümölcsöt is károsít, így nem egy jó ötlet lepermetezni azokat, mert igaz, hogy a poloska nem eszi meg a termést, de a növényvédő szerek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje miatt mi sem fogjuk. Ha mégis ragaszkodunk a permetezéshez, akkor a Decis, a Karate 2,5 WG, a Karate Zeon, vagy a Rapid CS ajánlható, a törzskönyvben leírtak körültekintő betartása mellett.
