Vannak növények, amelyek gyűlölik egymás közelségét. Itt vannak a listák és néhány fontos növénybarátsági alapszabály.
Ismerjük meg azokat a növényeket, amelyek nem kedvelik egymást!
A kertészek rendszerint minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy az általuk gondozott növények szépek és egészségesek legyenek. Időnként azonban előfordul, hogy minden erőfeszítésünk ellenére azt tapasztaljuk, hogy egyes növények egyszerűen nem viselik el egymást. Azok a növények, amelyek nem kedvelik egymás társaságát, meglehet, így jelzik az eltérő környezeti igényeiket. Elképzelhető, hogy közvetlen versenyben állnak egymással a legfontosabb tápanyagforrásokért, de az is lehet, hogy az egyik olyan rovarokat vonz magához, amelyek súlyosan károsíthatják a másikat. A növények összeférhetetlensége, inkompatibilitása esetén számba kell vennünk a lehetséges okokat, és folyamatosan ellenőriznünk kell, hogy a következtetésünk helyes volt-e. Hiszen például a talaj típusa is befolyásolja, milyen növényeket nem szabad egymás mellé ültetnünk.
Összeférhetetlen kerti növények
Szerencsére létezik néhány alapvető szabály arra vonatkozóan, mely növények ne kerüljenek egymás közelébe. Ügyeljünk arra, hogy a kerti növények mindegyike közel azonos méretű legyen és hasonló legyen a fényigényük. Nagyon rossz ötlet például kifejezetten magas növényeket, például paradicsomot bokorbab mellé ültetni, hiszen az előbbi minden valószínűség szerint árnyékolni fogja a babot.
Ha magasabb és alacsonyabb növényeket társítunk, figyeljünk arra, hogy az alacsonyabb növényeket kellő távolságra ültessük, és olyan legyen a tájolásuk, hogy napközben érje őket elegendő napfény. Sok hobbikertész ezt a problémát úgy oldja meg, hogy az alacsonyabb növényeket a veteményes vagy virágágyás szélén külön sorba, vagy szegélynövényként ülteti.
A vízigényes növények a közelükbe ültetett, kevés vizet igénylő társaiknak sok kellemetlenséget okoznak. Ugyanez a helyzet a különböző műtrágyákkal is. Éppen ezért akkor járunk el helyesen, ha hasonló víz- és tápanyagigényű növényeket ültetünk össze, hacsak nem állnak más ok miatt ádáz versenyben egymással. Még ezt is kompenzálhatjuk azzal, hogy extra ültetőtávolságot hagyunk köztük, és mindkét növény számára kellő mennyiségű vizet és műtrágyát biztosítunk.
Végül, de nem utolsósorban, számolnunk kell az ún. allelopatikus növényekkel is. Ezek a növények olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek révén a velük versengő növények életfolyamatát kémiailag befolyásolni, gátolni tudják. Bár a legtöbbször gyomfélékről van szó, sok dísz- és haszonnövény esetében is megfigyelték, hogy allelopatikus szerves vegyületeket bocsátanak ki. A növénykutatók ezen megfigyelések alapján dolgoznak ki egyre jobb és jobb gyomirtó szereket mind a gazdaságok, mind a kiskertek számára.
Milyen növényeket nem szabad összeültetnünk?
Számos növény esetén tartja magát az a nézet, hogy allelopatikus tulajdonságokkal viseltetnek, bár ezt alátámasztó, perdöntő tudományos dokumentációk egyelőre nem állnak rendelkezésre. Bár az ezen a területen folytatott kutatások szórványosnak mondhatók, összeállítottunk egy listát azokról a növényekről, amelyek a közvélekedés szerint allelopatikus tulajdonságokkal bírnak:
- spárga
- bab
- cékla
- brokkoli
- káposzta
- uborka
- borsó
- szójabab
- napraforgó
- paradicsom
A fekete dióról már régóta ismert, hogy megzavarja a többi kerti növény életfolyamatait, csakúgy, mint a paradicsom, a padlizsán vagy a kukorica.
Ha brokkolit termesztünk a kertben, mindenképpen alkalmazzunk vetésforgót, mivel a brokkoli után olyan szerves anyagok maradhatnak a földben, amelyeket más keresztes virágú növények nem tudnak tolerálni.
Egyes növények, mint például a lucerna, olyan figyelemre méltó típusú allelopátiát fejlesztettek ki, amely a saját magvaik csírázására hat.
A fokhagymáról és a vöröshagymáról úgy vélik, hogy megzavarja a bab és a borsó növekedését, de úgy tűnik, szinte az összes többi kerti növénnyel kompatibilis.
Az alábbiakban felsorolunk néhány további, rendszerint kerülendő növénytársítást. Ne kerüljön tehát:
- menta vagy hagyma fejlődő spárga közelébe,
- karósbab vagy mustár cékla mellé,
- ánizs vagy kapor sárgarépa szomszédságába,
- uborka, sütőtök, retek, napraforgó, spárgatök vagy paradicsom burgonyahalmok közelébe,
- bármely káposztaféle eper közelébe,
- káposzta, karfiol, kukorica, kapor vagy burgonya paradicsom közelébe.
