A kertész lelke decemberben hajlamos túlcsordulni a lelkesedéstől. A természet ott kint csendesedik, odabent pedig minden készen áll arra, hogy ünnepi díszbe boruljon. Ilyenkor hangzik el az a sorsdöntő mondat, amely több katasztrófa forrása volt már, mint a botlószőnyeg és a rosszul rögzített égősor együtt:
„Csak pár gallyat hozok be, semmi extra.”
Innen tudjuk, hogy baj lesz.
Amikor a „pár gally” valójában egy fél erdő
A kertben mindig minden többnek tűnik: a borostyánból „csak egy leheletnyit” vágunk, a fenyőből „pont egy marékkal” hozunk, a vörös vessző meg „úgyis elfér”. A lakásba belépve azonban ezek az apró mennyiségek valahogy megtízszereződnek.
A bejárati ajtóban még úgy gondolod, hogy ez egy visszafogott, skandináv hangulatú koszorú alapja lesz. A nappaliban már úgy fest, mintha a lakás átvette volna egy kisebb erdő körzetirányítását.
A koszorú, amely sosem pont olyan, mint a Pinteresten
Minden kertész fejében ott él a tökéletes koszorú képe: harmonikus, természetes, elegáns. A valóságban viszont a huzal mindig elfogy, a kötöző spárga mindig rosszkor szakad el, és a gallyak hajlamosak saját akarattal rendelkezni.
A végeredmény általában két dolog valamelyike:
- a koszorú túl szellős („ez így elegáns… vagy egyszerű?”),
- vagy olyan tömött, hogy a bejárati ajtó nem csukódik be tőle.
Mindeközben a kertész azt mantrázza: „Majd a dekor után igazítok rajta.” Nem fog.
A girland, amely meghunyászkodhatatlanul csúszik le
A girland az a dekoráció, amely hónapokon át úgy tesz, mintha egyszerű lenne. Csak egy hosszú zöld kígyó, amelyet fel kell rögzíteni – milyen nehéz lehet?
Nagyon.
Először szépen mutat. Aztán kicsit kezd megrogyni. Aztán az egyik vége a radiátorra csúszik, a másik lesiklik, és a végén már nem is girland, hanem egy zöld hullám, amely feladta a gravitáció elleni harcot.
Természetesen mindig akkor enged el a huzal, amikor már egész biztosan nem akarsz újra létrát állítani.
Az ágak, amelyek mindenhol vannak – csak ott nem, ahol kellene
A gallybeszerzés mindig romantikus dolognak tűnik. A lakásban azonban új szabály éled: minden ágat mindenki megtalál… kivéve a készülő kompozíció.
A padlón lesznek, a kanapén lesznek, a macska szájában is megjelennek egy idő után. Csak a koszorúalapon nem maradnak ott, ahol szeretnéd.
A természetes anyagok titkos bosszúja: a tűlevelek
A fenyőágak illata csodás. A tűlevelek ennél fontosabb információt hordoznak: örökké tartanak. A lakásban hónapok múlva is előkerülnek. Minden kosárból, szőnyegből, zokniból.
Ez a természet csendes emlékeztetője: a „csak pár gally” soha nem csak pár gally.
A pillanat, amikor rájössz: mégis minden megérte
A káosz közepén, amikor a spárga összegubancolódik, a kávéscsésze felborul, és a macska megpróbálja elrabolni a borostyánt, egyszer csak megszületik valami. Egy koszorú, egy girland, egy asztaldísz – tele a saját kerted illatával.
És ekkor rájössz: ezért éri meg minden évben belevágni a nagy „pár gally” kalandba.
Még akkor is, ha jövőre pontosan ugyanígy fog kezdődni: „Hoztam be pár gallyat…”
