Az adventi időszak egyik legfontosabb kísérője az adventi koszorú, minden vasárnap meggyújtunk rajta egy-egy gyertyát. A négy gyertya egyben a hitet, a reményt, az örömöt és a szeretet is szimbolizálja.
Az első koszorú készítése Johann Hinrich Wichern misszióalapító evangélikus lelkész nevéhez fűződik, aki 1839-ben, az általa alapított hamburgi Rauhen Haus gyermekotthonban a gyertyákat egy két méter átmérőjű, örökzölddel díszített fa kerékre helyezte, ezzel megalkotva a mai adventi koszorú ősét. A koszorúkészítés a 19. században a német evangélikusok körében kezdett terjedni, majd a 20. században más keresztények, később nem keresztények is átvették.
A keresztény szimbolika szerint az adventi koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, az örökzöld ágak a reményt és az életet, a gyertyák pedig a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét.
A katolikusoknál a gyertyák színei a liturgikus színeket viselik: három lila, egy pedig rózsaszín. Elfogadott az olyan koszorú is, melyen mind a négy gyertya lila vagy fehér. A protestánsok általában piros gyertyákat használnak.
Olvasóinkat megkérdezve úgy látjuk, hogy az adventi koszorú megjelenése ma már igen változatos, különféle alapokra készülhet és díszként is tucatnyi minden kerülhet rá. Az alap készülhet mohából, tobozból, de akár kötött anyagból is. Sőt, kerülhet tálba, tartóba vagy a kreatív megoldásként például egy régi szitába is.
Általában vannak rajta örökzöldek, amelyek a fény és a tavasz iránti vágyakozást szimbolizálják: a fenyő, a tuja, a magyal, a borostyán, babérmeggy. Sokan gazdagítják különféle természetes anyagokkal: szárított narancskarikákkal, almaszeletekkel, bogyókkal, tobozokkal, dióval, mogyoróval, fahéjrúddal, termésekkel.
Egyedi és nagyon szép megoldásokkal is találkozhatunk, például teljes egészében mézeskalácsból készült koszorúval. A rákerülő gyertyák is mindenfelé színben pompázhatnak, bár a liturgikus színek és a fehér is dominál, de nem kizárólagos jelleggel.
Ki milyen adventi koszorúval várja a karácsonyt? >>
