Lágy vagy fás szár.
A peóniák, vagy más néven bazsarózsák a bazsarózsafélék családjába tartoznak, köztük lágyszárú, félfás, fás fajokat is találunk. Az illatos bazsarózsa (kerti bazsarózsa) és a fás bazsarózsa népszerű, kedvelt növények a kertekben. Évszázadok óta virítanak a paraszti kertekben, de a kolostorkertekben, díszkertekben is.
Világszerte 32 fajuk létezik, ezek őshazája 2, Észak-Amerikából származó faj kivételével Európa vagy Ázsia. Már nagyon régóta termesztik őket kultúrnövényként, korábban egyes fajokat még gyógynövényként is alkalmaztak: annak ellenére, hogy a növény minden része enyhén mérgező, a köszvényt igyekeztek gyógyítani vele.
A legfontosabb fajok a Dél-Európa hegyvidékén őshonos kerti bazsarózsa és a Kínából származó fás bazsarózsa, valamint az illatos bazsarózsa hibridek, amelyek már közel 2000 éve megjelentek a kertekben. Ezek részben hegyvidékről, részben mérsékelt és szubtrópusi klímájú sztyepprégiókból származnak.
Eltérő méret
Az illatos bazsarózsa egyenesen, felfelé növekszik, és fajtától függően max. térdmagasságig érhet. A felszín alatt áttelelő rügyekből húsos, répaszerű tárológyökeret fejlesztenek.
A fás bazsarózsa feltűnően vastag, enyhén elágazó cserje. A legnagyobb fajták az ún. Rockii-hibridek. Akár 2 méter magasra is megnőhetnek, és idősen akár kétszer olyan szélesek is lehetnek. A növények nagyon lassan nőnek, hatalmas rügyekkel rendelkeznek, amelyek már az év elején korán kihajtanak.
Egy viszonylag fiatal fajtacsoport az ún. interszekcionális vagy Itoh hibrideké, ezek a lágyszárúak és fásszárúak keresztezésével jöttek létre. A hibridek lágyszárúak, de erőteljesebbek, és nagyobb virágokkal rendelkeznek.
Az illatos bazsarózsák kb. egy hónappal a valódi rózsák előtt virágoznak, az időjárástól függően április végén, május elején. A virágok színe fehér, sárga, rózsaszín, sötétbordó is lehet.
A fás bazsarózsák virágai május közepétől jelennek meg, lényegesen nagyobbak, mint az évelőké akár a 25 cm-t átmérőt is elérhetik.
A virágzást követően alakul ki a magokat rejtő tüszőtermés, ami szőrös is lehet.
Teljes naptól félárnyékig
A bazsarózsa a legtöbb kerti növénnyel ellentétben ásványi, humuszban szegény talajt kedvel. Nem szereti, ha bolygatják, a legjobb számára a valamivel kötöttebb, nedvesebb, agyagosabb, jó vízelvezetésű közeg, de jól alkalmazkodnak, ha a talaj nem túl száraz. Teljes naptól félárnyékig terjedhet a helyük. A nagy fák erős gyökérnyomását azonban nem jól tolerálják. Az Ázsiából származó illatos bazsarózsa hibridek napos és félárnyékos ágyásokba is ültethetők.
A keleti bazsarózsa az ázsiai sztyeppékről származik, napos, száraz helyen érzi jól magát, például egy sziklakertben.
A fás bazsarózsa legszebben akkor mutat, ha magában ültetjük a kertbe vagy az ágyásba. Japánkertbe is szépen illeszthető.
Ültetésnél fontos alapszabály: a lágyszárú bazsarózsákat sekélyen, a fásakat mélyen ültessük. Az illatos bazsarózsa ugyanis túl mélyre kerülve gyakran csak leveleket és kisebb virágokat fejleszt. A fás bazsarózsa gyökéroltás miatt mélyebbre kerül, az oltás helyének kb. 3 ujjnyival a felszín alatt kell lennie.
Metszésre nincs szüksége
A jól begyökeresedett fás bazsarózsa még az erőteljesebb metszést is elviseli, ugyanakkor általában nincs rá szükség, anélkül is kiegyensúlyozott, szép koronát nevel, sok virággal. Nagyon hosszú életű, Kínában még 100 éves példányok is ismertek. Az illatos bazsarózsánál a tél végén eltávolíthatjuk a hervadt szárakat.
Az illatos bazsarózsák hosszú életűek, nem öregszenek, nem szükséges őket fiatalítani. Évről-évre szebbek lesznek, ha hagyjuk őket. Átültetésnél viszont fontos, hogy osztással szaporítsuk, mert enélkül átültetve rosszul fognak fejlődni.
A fás bazsarózsákat a hóban gazdag telek töréssel fenyegetik. Megelőzésként ajánlatos a törékeny hajtásokat egy laza kötéllel télen összekötni. A kora tavaszi, szerves kálium és foszfátalapú műtrágya (nem komposzt!) elősegíti a vitalitást és a következő évi rügyképzést.
Az illatos bazsarózsa tőosztással szaporítható. A fás bazsarózsák különböző fajtáit tavasszal oltják az illatos bazsarózsa gyökérdarabjaira, majd becserepezik.
A humuszban gazdag talajon a bazsarózsa gyakran szenved a szürkepenésztől, vagy a különféle levélfoltosságoktól. Nematóda (fonálférgek) fertőzhetik, ha a szaporított növényt ugyanott ültetjük el. Ezt a jelenséget a talaj fáradtságának is nevezik. Amennyiben virágzás előtt ellepik a hangyák, az nem gond: a rovarok termelődő cukorlére jönnek, ez olyan bőséges is lehet, hogy összeragadnak tőle a bimbók.
