Felejtsük el a lehullott falevelek bezsákolását! Ennél egy sokkal jobb, környezetbarát módszerrel ismertetjük meg olvasóinkat, mégpedig azzal, hogyan készül a levélmulcs.
Sok kertésznek púp a hátán a sok nagy halom lehullott őszi falevél. Talán azért érzik így, mert tagadhatatlanul nem kis munka összegereblyézni a hűvösebb időjárás beköszöntével szüntelenül csak gyűlő sok-sok levelet. Akárhogy is, jobban tesszük, ha inkább áldásként tekintünk a lehullott falevelekre. A levélaprítékból készült kerti mulcs ugyanis számos előnyös tulajdonsággal bír.
A levelekkel történő talajtakarás pénztárcabarát és egyben környezetkímélő megoldás, mivel így újrahasznosíthatjuk az őszi avart. Az alábbiakban ehhez adunk néhány hasznos tippet, ötletet.
Mi nevezünk levélmulcsnak?
A mulcs olyan anyag, amelyet a talaj felszínén terítünk szét egyrészt azért, hogy tompítsuk a növényeket érő szélsőséges időjárási hatásokat, másrészt javítsunk a kert összképén. Sokféle talajtakaró mulcs létezik, ezek közül is a levélmulcs pontosan abból áll, amire a neve is utal: falevelekből. Ez a szerves mulcs idővel lebomlik és pótolnunk kell, de eközben fontos feladatot lát el: javítja a talaj termőképességét, valamint gazdagítja annak szervesanyag-tartalmát. A levelekkel történő mulcsozással tehát a kert és a kertész is jól jár: a lebomlás viszonylag gyorsan végbemegy, ráadásul ingyen hozzájuthat a mulcs alapanyagához bárki, akinek áll a kertjében egy vagy több lombhullató fa.
A lelkiismeretes kertészek általában nem kevés időt fordítanak arra, hogy a különböző talajmunkákkal felkészítsék a kertet a következő vegetációs időszakra. Vannak, akik saját komposztot készítenek, szerves trágyát vagy a talaj minőségének javítására szolgáló egyéb adalékokat vásárolnak. Olcsóbb megoldást jelent azonban az, amit a természet ingyen kínál nekünk. A levéltörmelék mulcsként való hasznosításával gazdagítjuk a talajt, továbbá segítünk fenntartani a megújuló növények normál életciklusát.
Tehát miért is jó a levélmulcs a növények számára? Mert az alkalmazása számos előnnyel jár, ezek közé tartoznak például az alábbiak:
- A levélmulcs alkalmazásával mérsékelhetjük a hőmérsékletingadozásokat: a mulcs segít a talajt a téli hónapokban melegebben, a nyári hónapokban pedig hűvosebben tartani, védve ezzel a növényeket.
- Lebomlásával javítja a talaj termőképességét, ami csökkenti a trágyázás szükségességét.
- A levélmulcs segíthet a talaj nedvességtartalmának megőrzésében is, csökkentve ezzel az öntözés szükségességét.
- A levélmulcs elnyomja a gyomokat, csökkenti a gyomirtásra fordítandó idő hosszát, illetve a növényvédő szerek használatának szükségességét.
- Bizonyos esetekben segít a talajerózió csökkentésében.
Tippek a levélmulcsozásra
A levelek akkor használhatók fel a legjobban, ha előtte felaprítjuk azokat. Ezt többféleképpen is megtehetjük, de először hagyjuk a leveleket megszáradni. Miután ez megtörtént, a száraz avart fűnyíróval aprítsuk fel. A száraz avar jobban hasznosul mint talajtakaró, gyorsabban lebomlik és felaprítani is könnyebb. A szezon elmúltával a nyirkos, részben komposztálódott levéltömeget is felhasználhatjuk; ezt jól dolgozzuk bele a talajba.
A levélaprítékból készült mulccsal egyszerűen megszabadulhatunk tehát a kertet borító törmelékes avartól. A száraz falevelek mulcsként történő újrahasznosításához a fák és cserjék töve köré kb. 8-10 cm vastag, míg az évelőágyás növényeinek töve köré 5-7 cm vastag rétegben terítsük szét. November folyamán a rózsabokrok tövét is körbekupacolhatjuk vele, hogy megóvjuk a szélsőséges időjárástól. Tavasszal, az új hajtások megjelenése előtt a mulcsot húzzuk félre a növény tövétől.
Ha a levélmulcsot beledolgozzuk a veteményes talajába, ezzel növeljük annak porozitását, valamint értékes tápanyagokkal gazdagítjuk azt. Minél kisebbre aprítjuk a leveleket, annál gyorsabban fognak lebomlani, és annál kisebb lesz az esélye annak, hogy megrothadnak vagy megpenészednek.
A levelek komposztálása
A levélaprítékkal történő mulcsozás számos előnnyel jár tehát, de emellett természetesen adott a lehetőség, hogy a fák lehullott lombját egyszerűen komposztáljuk. Ehhez használhatunk komposztáló ládát, de az is elég, ha a faleveleket összehúzzunk egy nagy halomba. A leveleket a kert olyan részébe gereblyézzük össze, ahol időnként éri a csapadék. A halom úgy 2 év leforgása alatt fog érett, porhanyós komposzttá lebomlani, amelyet felhasználhatunk a konyhakert és a virágágyások talajának feljavítására. Ugyanúgy, mint a mulcskészítés esetén, ez esetben is az a legideálisabb megoldás, ha a gyorsabb komposztálódás érdekében finomra aprítjuk a leveleket.
Gondoskodjunk arról, hogy a levélhalom mindig enyhén nyirkos legyen, és legalább hetente egyszer forgassuk át. Hogy a komposzt teljes értékű legyen, keverjünk hozzá nitrogénben gazdag fűnyesedéket. 25-30 rész levélhez 1 rész fűnyesedéket érdemes hozzáadnunk.
Ha tehát gondoskodunk a komposzthalmot nyirkosan és szellősen tartásáról, garantáltan olyan tápdús komposzthoz jutunk rövid időn belül, amelyet a kert bármely részében felhasználhatunk.
Tekintsünk tehát a kertben és a ház körül lehullott őszi falevelekre értékes alapanyagként, amelyből minden anyagi ráfordítás nélkül mulcsot készíthetünk. Egy szó mint száz, bezsákolás helyett kövessük az újrahasznosítás gyakorlatát: a fenti útmutatót követve gyártsunk szerves talajtakarót.
