Fehér virágú fagytűrő.
A kúszó hortenzia (Hydrangea petiolaris) Ázsiából származik, azonban a mi kertjeinkben is helyet találhat magának. Nem igényel sok napfényt, ezért félárnyékos helyre is ültethető. A talajjal szemben nincsenek különösebb elvárásai, azonban elegendő vizet és tápanyagot kell biztosítanunk számára, így az árnyékosabb északi falon is magasra kúszik.
Mindenképp rácsra, támasztékra futtassuk, de falon, durva felületeken is megkapaszkodik. Annak érdekében, hogy a vakolat és a fal sértetlen maradjon, ellenőrizzük előzetesen a homlokzat megfelelőségét. Ha sértetlen, akkor a növény nem okoz benne kárt, nem tud a repedésekbe furakodni, sőt még védi is a falat az időjárástól. Később, ha eltávolítjuk a hortenziát, csak a gyökérnyomok maradnak.
Még akkor is, ha igen robusztus növény, ajánlatos széltől védett helyet keresni számára. Különösen szépen mutat ez az akár 10 méter hosszúra növő hortenzia akkor, ha pergolára, kiszáradt fatörzsre, rácsra, fészerre futtatjuk. Fehér, tenyérnyi bogernyőben júniustól nyíló virágai nemcsak illatukban, de egy kicsit kinézetre is emlékeztetnek a jázminra. Kedvelt táplálékforrásai a méheknek, pillangóknak, darazsaknak, élőhelyet és védelmet nyújtanak a hasznos állatoknak.
Levélzete dús, sötétzöld. Ősszel a lombja világossárgára színeződik, a pirosasbarna, göcsörtös hajtások még télen is dekoratívak maradnak. Fagytűrő, még a szélsőségesen kemény teleket is bírja. Akadnak olyan fajták, például a 'Semiola', amelyek még a hideg évszakban is zöld levelekkel díszítenek, hajtásaik pedig tavasszal rézvörösen világítanak.
A kúszó hortenzia meglehetősen lassan nő és akár több évig is tarthat, mire először virágba borul, azonban a türelmet később gyönyörű virágtengerrel hálálja meg.
Az első években nem szabad metszeni, először akkor kell visszavágni, amikor már szükséges fiatalítani. Ilyenkor kell megszabadítani a gyenge, száradó hajtásoktól, előző évi, elszáradt virágoktól.
