Nyissunk mi is a kertünkben!
Mostanra már annyit hallottuk, hogy remélhetőleg kívülről fújjuk: világszerte pusztulnak a méhek, az intenzív mezőgazdaság, élőhelyek eltűnése, növényvédő szerek használata miatt. A tudatosan segíteni vágyók tudják, hogy mi, lakosok is sokat tehetünk a beporzókért, például a fűnyírásból kihagyott területekkel, virágzó méhlegelő növények ültetésével, vagy akár méhecskehotelek állításával.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ajánlása szerint a rendkívül egyszerű, ugyanakkor nagyon látványos méhecskehotelekkel már egy erkélyen, ablakpárkányon is segíthetjük a szelíd beporzók szaporodását kora tavasztól. Ilyen eszközt mi magunk is készíthetünk, de akár be is szerezhetünk egyet az egyesülettől.
Amikor a méhekről beszélünk, akkor elsősorban a háziméhekre gondolunk, pedig a vadméhekről is nagyon fontos lenne szólni. Ők azok, amelyeket méhecskehotelekkel segíthetünk! A háziméhek ugyanis kaptárakban, fák odvában élnek, kolóniákban, szemben a vadméhekkel. A vadméhek magányosak, nem támadékonyak, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítik és nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni.
Fontos tudni, hogy a támadékony és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, tehát a méhecskehotel/darázsgarázs nem vonzza oda őket! Ugyanakkor a beköltöző, szelíd, nem támadékony magányos darazsak a méheknél is hasznosabbak, mivel a felnőttek alapvetően beporzók, míg a lárváik számára vadásznak (pl. hernyókat gyűjtenek).
Ha magunk készítenénk a szállót, akkor változatos anyagokból alkothatunk: alkalmas lehet például 3–15 mm átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugli, bambusz vagy különböző vastagságú nádszálak kötege. Ráadásul remek móka lehet megfigyelni a méhek életét, fejlődését, amit könnyen megtehetünk, ha egy kémcsövet teszünk a járatokba. Az MME-nél pedig látványgarázs is kapható, amely kifejezetten úgy van kialakítva, hogy a szemlélődő bepillanthasson a méhek életébe.
A vadméhek ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.
Amennyiben a méhecskehotelt magunk készítjük, ügyeljünk arra, hogy
- a felhasznált faanyag kezeletlen legyen,
- legyen a házikónak eső ellen védő teteje,
- annak érdekében, hogy minél több fajt odacsalogassunk, különböző méretű lukakat célszerű fúrnunk,
- a hotelt min. 90 cm-re helyezzük a földtől,
- a furatok ne legyenek törmelékesek, durva szélűek, és túl hosszúak sem, mert nem költöznek be a méhek,
- a hotelt érdemes 2 évente újra cserélni, mert a méhek új furatokat igényelnek, amelybe a petéket lerakhatják,
- ne fessük be, a rovarok számára a természetes szín sokkal vonzóbb.
Forrás:
