Időnként előfordul, hogy a komposztáló láda tetejét felnyitva kisebb sokk ér bennünket: a halomba méhek költöztek be! Míg vannak köztük, amelyek hasznosak a kertünk számára, másokat egyszerűen jobb szeretnénk másutt látni.
A méhtartás előnyei
Itt most nem arról lesz szó, hogyan telepítsünk kaptárakat a kertbe, hanem arról, mi a további teendőnk, ha a komposztban otthonra lelt méhekre bukkanunk. Ha a kertünkben virágok nyílnak, gyümölcsök, zöldségek érnek, különböző dísznövények ékesítik, illetve ha bosszantóan elszaporodtak a rovarok, akkor pont egy csapatnyi méh az, amire szükségünk van. A méhek ugyanis kiváló beporzó rovarok, így elősegítik a kerti növények fejlődését, továbbá elfogyasztják a kisebb rovarokat, amelyek egyébként károsíthatják a növényeket.
Számtalan forrás áll a rendelkezésünkre, amelyek segítenek a különböző méhfajok beazonosításában; az alábbiakban következzen nagy vonalakban, miről ismerhetők fel a leggyakoribb "jó méhek"!
Mézelő méhek
A mézelő, azaz mézet termelő méhek teste hosszúkás, színük a fajtától függően az aranysárgától a sötétbarnáig, feketéig terjed, potrohuk általában csíkozott. Fullánkjukat veszély esetén fegyverként használják. Egy-egy kolóniában akár 60 ezer egyed is élhet.
Poszméhek
A poszméhek vagy dongóméhek fészke jellemzően a földfelszín közelében található. Testük a mézelő méhekénél nagyobb, zömökebb. Szőrbundájuk sárga-fekete, fejük legtöbbször fekete. Szintén fontos beporzó rovarok, a kolónia azonban a hideg idő beálltával szinte teljesen elpusztul. Az új nemzedéket a telet túlélő megtermékenyített nőstények hozzák létre. Egy-egy poszméhrajt 10-100 egyed alkot.
Asztalos méhek
Könnyen összetéveszthetők a poszméhekkel, ám az asztalos méhek teste csillogóbb, szőrbundájuk ritkásabb. Fontos beporzók. Míg a hímek teljesen feketék, szúrni képtelenek, a nőstények megjelenésükben sokkal inkább emlékeztetnek a poszméhekre. Magányosan élnek, fészküket fákba vagy földbe ásott járatokba építik.
A méhlakás átköltöztetése
- Méhlakást semmiképp ne próbáljunk meg mi magunk áttelepíteni egy másik helyre!
- Hívjunk a szakembert, tapasztalt méhészt, aki rendelkezik a szükséges védőfelszereléssel és -ruházattal, hogy a méheket biztonságban átköltöztesse az új környezetükbe.
A méhek beköltözésének megelőzése
Ha nem szeretnénk, hogy a komposztáló ládánkat méhek döngjék körül, fogadjuk meg az alábbi jó tanácsokat. Ha minden jól megy, a méhek csak látogatóba, nem pedig haza fognak a kertünkbe járni.
- A méhek már egészen kis helyen is elférnek, ezért jól tesszük, ha lefedünk vagy betömünk minden olyan apró lyukat és rést, repedést a fákon és kertberendezési tárgyakon, amelyek átmérője nagyobb, mint 3-4 mm.
- Ne tároljunk a kertben autóalkatrészeket, felfordított virágcserepeket, kerti szerszámokat, gumiabroncsokat és hasonló, fészkelőhelynek alkalmas tárgyakat.
- Vizsgáljuk át a kertet, hogy nem találunk-e különböző állatok által készített járatokat. Ha igen, töltsük fel vagy torlaszoljuk el azokat.
- Ne hagyjunk vizet a vödrökben, kannákban.
- Rendszeresen ellenőrizzük a locsolótömlőket, az esetleges szivárgásokat szüntessük meg.
Tipp
Mielőtt bármit is tennénk, bizonyosodjunk meg arról, milyen rovar vette át az uralmat a komposztálónkban. Bár leginkább a méhek tartják lakályos otthonnak, az is előfordulhat, hogy valójában darazsak költöztek be. A megbolygatott darazsak pedig igencsak harciasan, agresszíven viselkednek.
A hideg idő kivárása
Ha a méheket nem szeretnénk kiköltöztetni, hogy megkíméljük őket és biztosan ne essék kár bennük, ki is várhatjuk, amíg az időjárás hűvösebbre fordul. A méhek aktivitása ugyanis nagyban függ az időjárási körülményektől: már kisebb hőmérsékletváltozás hatására is hibernálódhatnak vagy akár el is pusztulhatnak. Ha tehát méhek építette fészket lelünk a komposztálónkban, csupán ki kell várnunk a rossz időt, hogy új otthonba költöztessük őket.
