Gyümölcsritkításról sokszor esik szó a magyar szakirodalomban, de a szőlő fürtritkítása nálunk ritkán alkalmazott termésszabályozási módszer. Leginkább a bőven termő, jó kondícióban levő, késői érésű csemegeszőlőknél hasznos, azokon a termőhelyeken, ahol a bogyók egy része nem érik be tökéletesen.
A virágzás után kell döntenünk
Külföldön - és egyre inkább a hazai szőlészek is - a minőségi borszőlő tőkéken is alkalmazzák: a hosszú termőhajtások tövén levő fürtöket hagyják meg, a hajtás közepe felett fejlődő fürtöket pedig lemetszik. Ennek eredménye az, hogy a megmaradó fürtök több napfényhez, levegőhöz, tápanyaghoz és vízhez jutnak, ezért egyenletesebben nőnek meg és tökéletesebben érnek be. A fürtritkítást a virágzás befejeződése idején ajánlatos elvégezni.
Kiegyensúlyozhatjuk a termést
A fürtrikítás nem csupán az idei termésre hat kedvezően, hanem a tőke kondíciójára és a következő évek termésére is, mert a mérsékelt terhelés lehetővé teszi, hogy a tőke kellő mennyiségű tartalék tápanyagot halmozzon fel.
Az idei ritkítás jövőre is jó lesz
Több termelő is azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy szakmailag indokolt-e a szőlőtőke termésének szabályozása a fürtritkítás módszerével? A válaszom: igen! A hagyományos és a feltörekvő szőlőtermelő országokban szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a fürtritkítás mind az aktuális év termésminőségére, mind a szőlőtőke állapotára és a következő évek termésére is előnyös hatású zöldmunka, amely egyensúlyban tartja a tőke vegetatív és generatív szerveit.
