Hogyan messük meg a meggyfát?

Ennek oka a következő: a meggyfák termőrügyei az egyéves vesszőkön helyezkednek el. Ha belőlük virág és gyümölcs fejlődött, vagy valami oknál fogva nem hajtottak ki, akkor a helyükön csak egy ripacs marad. A vessző csúcsán mindig hajtórügy van. Visszametszés nélkül ebből mindig hajtás fejlődik, de a hajtás évről évre rövidebb, gyengébb lesz. Mivel a metszetlen vesszők nem vastagodnak meg, a hosszú vesszők egy idő múlva csüngő alakot vesznek fel, hosszan felkopaszodnak, és csak a csúcsukon lesz néhány virág. Ahogy a fa korosodik - a metszés hiányában‚ úgy lesz rajta egyre több csüngő vessző, úgy néz ki, mint egy szomorúfűzfa.

Ilyen az ostoros meggy

Ezért a meggyfákat minden tavasszal, rügyfakadás előtt meg kell metszeni. Ennek a lényege az, hogy a hosszúra nőtt, csüngő "ostorokat" oly módon tüntetjük el, hogy a felkopaszodott ágrészt egy, az ágtőhöz közel álló, erős, egyéves vesszőre vágjuk vissza. Ha a felkopaszodott vesszőt metszenénk rövidebbre, akkor nem érnénk el a kívánt célt, hiszen a vesszők oldalán nincsenek hajtórügyek.

Az ostorok folyamatos visszametszésével, a befelé növő, az egymást keresztező vesszők tőből való kimetszésével laza, áttekinthető, bőségesen termő koronát alakíthatunk ki.

A még nem termő, fiatal meggyfák alakító metszése meghatározza a későbbi életüket és termőképességüket. Erre a metszésre a kiültetéstől a termőre fordulásig minden tavasszal, a rügyfakadás előtt kerüljön sor. Igen gondosan ügyeljünk arra, hogy a fák ágai szimmetrikusan helyezkedjenek el, mert egyes meggyfák (pl. az Érdi bőtermő) hajlamosak a széthasadásra.

A termő meggyfák metszését rügyfakadás előtt, vagy a termés leszüretelését követően végezzük el.

A gondos gazdának nem ostoros a meggyfája