Gombák támadásban.
Tavasszal az egyik legszebb és legdúsabb virágzást az orgonabokroknak köszönhetjük: már messziről illatoznak a lila vagy fehér bugák. Sajnos a kertész örömébe gyakran üröm vegyül, amikor a növények levelei fakóvá vagy fehéres-szürkévé válnak.
Nézzük, hogy mi lehet ennek az oka!
A leggyakoribb ok az orgona lisztharmat (Erysiphe syringae, korábban: Microsphaera syringae)
Fehér, lisztszerű bevonat képződik a leveleken és a hajtásokon. A gombát főként Észak-Amerikában ismerik, de az utóbbi években nálunk is sűrűn megfigyelték. A betegség elsősorban a közönséges orgonát és a perzsa orgonát fenyegeti. Korai lombhullást okozhat, de normál esetben nem védekeznek ellene, mert nem olyan mértékű a fertőzés. A kórokozó áttelel a rügyekben, rügyfakadás előtti metszéssel tizedelhető.
Előfordulhat még a lilás réteggomba (Chondrostereum purpureum)
A levelek fényesek, ólomszerűek, ezüstösszürkére színeződnek. Nyáron barnulhatnak és lepotyoghatnak a bokorról. Az egyes ágak több év alatt fokozatosan elhalhatnak és végül rózsaszín vagy lila, hullámos szélű, termőtestek jelennek meg rajtuk. A lilás réteggomba 1-3 cm-re kiemelkedő, félig konzolos formát is ölthet.
A gomba a fás részek sebzésein keresztül hatol be és terjed. A levéltüneteket a gomba toxikus enzimjének hosszú távú hatása okozza, amelynek eredményeként a felső sejtréteg leválik, az üreg pedig levegővel telítődik. A kórokozó a gyümölcsfákon is pusztít, főként szilván és meggyen.
A gomba ellen nincs közvetlen kémiai védekezés. Igyekezzünk ideális körülményeket teremteni az orgonának és kellő mértékben trágyázni, az erőteljes növény magától is megbirkózik a fertőzéssel. Ha mégis fertőződik, a fertőzött részeket azonnal távolítsuk el.
Amennyiben nyáron az orgonabokrunk a levelek elhalása nélkül mutatja az ólomlevél tüneteket, de nem alakulnak ki a réteggomba termőtestjei, akkor ezt élettani rendellenességként kezelhetjük, amelyből a fásszárúak jó ápolás mellett felépülhetnek.
