A klemátisz nevű csodaszép virág sokféleségét és nevelését mutatjuk be ebben a színes írásban.
Sok clematis fajta, melyeket a kertészeti áruházakból és faiskolákból ismerünk, rózsaszín vagy ibolyakék, nagyméretű virágokkal.
Azonban a nagyvirágú hibridek mellett számos más iszalagcsoport van, melyeket eddig kissé mostohaként kezeltünk. Jó néhány közülük nemcsak robusztus és erélyes növekedésű, hanem különleges színű és formájú virágokkal gazdagítják a választékot.
Júniustól szeptemberig virágzik az olasz iszalag, melynek nagy virágai gyakran a hibrid klematiszokéira emlékeztetnek. Azonban van egy előnye, hogy nem támadja meg a hervadásos fertőzés.
A hálós iszalag tulipán formájú virágai olyanok, mint egy kicsi harangvirág. Némelyik fajtánál a virágok átmérője eléri az 5-6 cm-t, másoknál csak feleakkora, viszont megfelelő helyen (tápanyagban gazdag talaj, napos fekvés) virágbőségüknek köszönhetően az utóbbiak vetélytársai az előbbieknek.
A legtöbb iszalag romantikus színekben virágzik. Egy csoport azonban kitűnik ragyogó sárga virágaival, ezért a „sárgák” csoportjának is nevezik. Az arany iszalagok közé tartozik pl. a Clematis tangutica, a C. orientalis és a C. tibetana. Ezek a gyorsan növő fajok kiválóan alkalmasak arra, hogy tűlevelű fákat és bokrokat hódítsanak meg, és annak ellenére, hogy egészen kicsi virágai vannak, késő nyáron és ősszel szép foltjai a kertnek.
A réti iszalag csoportjának képviselői törékenyebbek és kisebbek, mint nagyobb testvéreik, és nagyon szép, illatos virágokkal rendelkeznek. Alacsony termete révén a legtöbb fajta ideális virágos súlypontnak az évelőágyásba, akár egy kőfalról alácsüngő növény formájában, akár talajtakaróként. A réti iszalag ugyanis nem kapaszkodó növény. Vagyis azoknak a fajoknak, amelyek hosszú hajtásokat növesztenek, szükségük van valamire, amin felfelé törekedve megtámaszkodhatnak, pl. egy kis futórácsra az ágyásban.
A nagyon nagyméretű fajok kivételével minden iszalag nevelhető dézsában. A teraszon és a balkonon az árnyékos a napos sarkokat egyaránt díszíthetik, azzal a feltétellel, hogy megfelelő a vízellátásuk. A földnek állandóan enyhén nedvesnek kell lennie, napos helyen többet kell öntözni.
Az aláültetés nyári virágokkal árnyékos, hűvös klímát teremt a gyökérzónában. A kicsi virágcserepeket egyszerűen helyezzük az iszalag gyökérzetére.
Ha a leveleken barna foltok jelennek meg, vagy a hajtások fonnyadni kezdenek, mindkét jelenség gombás fertőzésre utal. Az állandóan nedves lomb kedvez a gomba terjedésének. A sérült ágak, pl. a csigák által megrágott fiatal hajtások kaput nyitnak a spóráknak. A fiatal növénynél használjunk csigaölő-szert.
A betegség észrevételével a növényt tövig vágjuk vissza. A gyökér nem fertőződik, és az iszalag általában újra kihajt. A hervadás többnyire a kétszer virágzó növényeket érinti.
