Gyógynövény.
A pipacs vagy vadmák a mákfélék családjába tartozik. Leginkább mint kivadult gyom ismert, a szántóföldeken, mezőkön, tarlón, parlagon gyakran találkozhatunk vele (vetési pipacsnak is nevezik). Mára a vegyszeres gyomirtás többnyire kiszorította a szántókról, a kamillával és a búzavirággal együtt.
Ha szeretnénk a kertünkbe pipacsot, akkor nemesített, dísznövénynek alkalmas fajtából érdemes választani. A magokat tápanyagban gazdag, ne túl nedves talajba vessük. A jól ismert piros virágok június-júliusban nyílnak. Ha egyszer elvetjük a pipacsot, utána már minden évben elveti önmagát és ott virít majd a kertben. A magok akár évtizedekig szunnyadó állapotban lehetnek a földben. Különösen a vidéki, természetes hatású kertekben mutat jól.
A pipacsot a népgyógyászat is alkalmazza. Virágja jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású, teáját toroköblítésre, valamint alvászavarok ellen használják.
A növény magját, leveleit, kinyílt virágszirmait májustól augusztusig gyűjtik, ami nagy figyelmet igényel: a szirmokat nem szabad összetörni, mert elvesztik a színüket és fekete foltossá válnak. Vékony rétegben kiterítve, napfénymentes helyen szárítják.
