A hűvös, fagyos éjszakák hatására megkezdődött a lombhullás.
Amennyiben nagy gondot okoztak a rovarok, atkák a gyümölcsfákon, ott olajos készítményekkel már ősszel is gyéríthetik az áttelelő kártevőket.
„Gombás évünk” volt! Aki az őszi lemosás mellett dönt, annak a kertésznek most leginkább a rezes permetezést ajánlom. A csonthéjasok levélbetegségei, a varasodás, a dió baktériumos és gombás betegsége, a monília, a tűzelhalás, a tafrina és a málna vesszőbetegségei is érzékenyek erre a hatóanyagra. Jelentősége akkora, hogy akár ismételhetnek is rügypattanáskor a rézzel.
A lemosószerek harmadik csoportját, a kénes készítményeket a szezont erős lisztharmatfertőzéssel záró növényeknél ajánlom. Egyes szőlő, alma, piszke és dísznövényfajták tartoznak ebbe a csoportba. Egyben az atkák számát is csökkentik a kénnel. A szakkönyvek szerint a levelek 50%-ának a lehullásánál érdemes permetezni. Néhány lombtrágya is bevethető (pl. Tiosol).
A gyárilag kombinált kettős, sőt hármas hatóanyagú lemosó szerekkel komplex hatást érhetnek el, bár a kezelés nem lesz olyan szintű, mintha egymás után permeteznének a töményebb rezes vagy kénes és – mindig zárásként – az olajos növényvédő szerekkel. A kéregkaparás, a múmiák leszedése, avagy a fotón is látható tűzelhalás-gyanús birságak lemetszése nélkül csak kisebb hatásfokkal számolhatnak.
A térdmagasságban lerágott zöldbabvetés már nyáron is feltűnt, a fognyomokat a töktermésen ma vettem észre. Nyulak, őzek, vaddisznók aratják le a bekerítetlen ágyásokat.
Télen a gyümölcsösöket is védeni kell. A vadriasztó szerek többsége természetes anyagokat tartalmaz (pl. faggyút, gyantát, fakátrányt) ezért a tél folyamán rendszeresen cserélni kell ezeket. Ilyenek pl. a Forester EW, a Vadóc termékek, a Nevibes Speciál, a Dendrocol 17 SK, a Cervacol Extra, a Wam Extra Rosarot, stb.
„Aki letisztította a sártól az ásóját, az már tett valamit a jövő évi termésért.” – hallottam valamikor egy kertésztől. Valóban, a kertészeti munkák szerves része a szerszámok téli karbantartása és a legújabb ismeretek elsajátítása. Úgy tűnik, hogy más véleményen volt az a japán költő, akinek búcsúzóul idézem a versét:
„Szép csendben ülök,
A tavasz úgyis eljön –
semmit sem teszek.”