Finoman szólva: nem könnyű a virágzásban lévő titánybuzogánnyal egy légtérben tartózkodni.
A titánbuzogány (amely óriáskontyvirág néven is ismert még, tudományos neve: Amorphophallus titanum) gigantikus méretű virágával, valamint szokatlan lombjával hívja fel magára a figyelmet. A virág erős, átható, kellemetlen szagot áraszt, amely a romló hús szagára emlékeztet. Ez nem véletlen: a növény a természetben ezzel a trükkel csalogatja magához a csapatostul érkező legyeket és más rovarokat, amelyek aztán – a nem létező dög után kutatva – elvégezik a megporzást.
Itt videón megnézheted, hogy borul virágba:
Ezen különcsége és egzotikus megjelenésre ellenére nem is annyira bonyolult a titánbuzogány gondozása, mint azt elsőre gondolnánk. Az alábbiakból kiderül, hogyan érdemes elültetnünk a titánbuzogány gumóját, majd felnevelnünk ezt a nem mindennapi növényt.
Tudjunk meg többet a titánbuzogányról
A titánbuzogány a kontyvirágfélék családjába tartozik, eredeti élőhelye a trópusi Szumátra. Virágának méretét (amelynek magassága elérheti az akár 3 métert is!) a szakemberek világrekordként tartják számon. A vele rokon leopárdkontyvirág (Amorphophallus konjac) bár kisebb (virága jellemzően 50-55 cm magas), de még mindig jóval nagyobb a többi kerti növény virágához képest.
A gumóból először egy levélszár hajt ki, amely kifejlődve elérheti egy kisebb fa méretét is. Miután az óriási levél száradásnak indul, majd elhal, a gumóból kihajt a virág is, amely felépítésében sokban hasonlít például a káláéhoz (Zantedeschia sp.), azaz olyan torzsavirágzat, amelyet tölcsérszerűen egy hatalmas, színes murvalevél ölel körül. A virágzás rövid ideig, mindössze egy-két napig tart.
Hogyan ültessük el a titánbuzogány gumóját?
A titánbuzogány gumója sem mondható éppen aprónak. Széles, kerek, lapított, az átmérője elérheti a 25 cm-t. Az egészséges, méretesebb gumókból kifejlődő növény már az első évben virágot hozhat.
A titánbuzogányt virágának "illata" miatt nem célszerű szobanövényként tartanunk. A gumóját akkor ültessük ki a kert egy félárnyékos szegletébe (lehetőleg a háztól távolabb eső helyet jelöljünk ki a számára), miután az idő már megenyhült és a talaj hőmérséklete legalább 15-16 °C-os. A gumót körülbelül 15 cm vastag talajtakaróval fedjük.
A titánbuzogány gondozása
Miután jól meggyökeresedik, a titánbuzogány gondozása viszonylag zökkenőmentesnek mondható. A növény csak elhúzódó száraz időjárás esetén igényel külön öntözést, trágyáznunk sem szükséges. Miután a lombja elszáradt, távolítsuk el, de a szárát hagyjuk a növényen, amíg teljesen el nem sorvad.
A titánbuzogány melegkedvelő növény, ezért a mi éghajlatunkon a gumóját a lomb visszahúzódása után, az első fagyok beköszöntekor célszerű felszednünk a földből és fagymentes helyen átteleltetnünk. A telelő gumó nem igényel különleges bánásmódot. Annyit azért érdemes megtennünk, hogy kefével letakarítjuk róla a rátapadt földet, ezt követően tavaszig akár egy kamrapolcra helyezve is jól ellesz. Érthető módon a szobanövényként való tartásával az a legnagyobb probléma, hogy esetleg virágozni támad kedve, az ezzel járó kellemetlen szag pedig igen intenzív lehet a lakásban.
A kísérletezni kívánóknak bizonyára jó hír, hogy a titánbuzogányt konténeres növényként erkélyen, teraszon is tarthatjuk. A földjét két öntözés között hagyjuk csaknem teljesen kiszáradni. Télre hozzuk be az edényét védett, fagymentes helyre. A beltérben való teleltetés alatt az egyetlen gondot a már említett virágzás okozhatja.
