Így tégy, ha meg szeretnéd kurtítani ezt a különc megjelenésű szobanövényt.
A sivatagi rózsa (amelyet találóan palackfának is neveznek még) meghökkentő alakú pozsgás, amely a rózsáéra emlékeztető, fajtától függően a hófehértől az élénkvörösig terjedő árnyalatokban pompázó, gyönyörű virágaival is díszít. Bár jellemzően igen dekoratív megjelenésű és kevés gondozást igényel, idővel előfordulhat, hogy előnytelenül túlnő, felnyurgul. Ha ez bekövetkezik, ezzel egyidejűleg a virágzás is jelentősen csökken vagy teljesen abbamarad. A sivatagi rózsa megmetszésével ezt a problémát elkerülhetjük, és egy többszörösen elágazó, bokrosabb megjelenésű növényt kaphatunk végeredményül. A visszavágással elérhetjük tehát, hogy több szárat fejlesszen, ez pedig több virágot is jelent. Az alábbiakban ehhez a beavatkozáshoz adunk hasznos tippeket, tanácsokat.
A legjobb időpont a sivatagi rózsa visszavágására
Általános szabályként leírható, hogy a virágzást megelőzően célszerű a sivatagi rózsát megmetszeni, mivel a növény az új hajtásain fog virágot hozni. Amikor az idősebb hajtásokból visszavágunk, vigyázzunk, mivel ezzel a rügyek és a virágbimbók eltávolítását is megkockáztatjuk.
Legyünk óvatosak a meleg hónapokban a szabadban tartott sivatagi rózsa késő őszi visszavágásával is. Ha ugyanis a szezon végén kurtítjuk meg és nem figyelünk az időjárás változásaira, az ekkor megjelenő friss hajtásokat megcsípheti a fagy, ha a hőmérséklet hirtelen nagyot zuhan.
Hogyan vágjuk vissza a sivatagi rózsát?
Fontos, hogy a metszéshez használt metszőollót a művelet megkezdése előtt gondosan letisztítsuk. A fertőtlenítés történhet alkohollal vagy hipós vízben történő lemosással. Ha fertőzött növényt metszünk, metszés közben többször is érdemes a pengéket lefertőtleníteni.
Az esetlegesen fagykár jeleit mutató hajtásrészeket vágjuk le, amint a tél végén, kora tavasszal megjelennek a növényen az új hajtások. Ez jó alkalom egyben a növény friss ültetőkeverékbe, szükség szerint nagyobb cserépbe történő átültetésére is.
A csúnyán megnyúlt, gyenge, rosszul nőtt hajtásokat vágjuk vissza a többi magasságára éles, tiszta metszőollóval. A másik ágat keresztező vagy arra ráhajló hajtásokat is távolítsuk el. A metszés helye egy-egy levélhónalj felett, illetve az elágazásoknál legyen. Ezzel a módszerrel elkerülhetjük, hogy előnytelenül mutató csonkok maradjanak a növényen.
A metszéskor törekedjünk arra, hogy a metszlapok 45 fokos szögben álljanak, hogy a lehető legtermészetesebb formájú növényt kapjuk a művelet végén.
A növényt az év során is kísérjük figyelemmel, különösen nagy meleg és magas páratartalom idején. Távolítsuk el azokat a leveleket és hajtásokat, amelyek a lisztharmat vagy más, a nyirkosság miatt kialakuló, gombák által okozott betegség jeleit mutatják.
