Sokan úgy gondolják, hogy ami a saját kertből kerül az asztalra, az automatikusan „bio”. Hiszen nem a szupermarket polcáról származik, nem utazott több ezer kilométert, és a nagypapa is mindig azt mondta, hogy a házi paradicsomnak nincs párja. De vajon tényleg minden kertből származó zöldség és gyümölcs bio? A válasz röviden: nem feltétlenül. A hosszabb válasz pedig sokkal izgalmasabb.
A nagy permetezés-mítosz
Ha valaki kétszer is lefújja a barackfáját gombaölővel és rovarirtóval, attól a termés nem lesz bio – hiába nőtt a kert végében, és hiába szedte le a gyerek a saját kezével. És bizony az sem bio megoldás, ha valaki mosogatószeres vízzel próbálja elűzni a levéltetveket: bár lehet, hogy a tetvek megfulladnak, a szer maradéka ugyanúgy vegyszernek számít. A bio termesztés egyik alapfeltétele, hogy mesterséges vegyszerek helyett természetes módszerekkel védekezünk a kártevők ellen. Magyarul: ha a kertben több vegyszer van, mint a nagyi befőttespolcán, akkor ne ringassuk magunkat illúziókba.
A komposzt nem mindenható
Valóban csodálatos dolog, hogy a konyhai hulladékból újra tápanyag lehet a kertnek. De ha valaki műtrágyával is „megtámogatja” a komposzt hatását, akkor a kertje már nem nevezhető bio-nak. Olyan ez, mintha valaki diétásnak mondaná a krémest, csak mert egy pohár vízzel eszi meg.
A bio nem egyenlő a gusztustalannal
Sok hobbikertész úgy gondolja, hogy a bio zöldségnek kukacosnak, foltosnak vagy csenevésznek kell lennie. Ez mítosz! Lehet gyönyörű, egészséges termés is vegyszerek nélkül, csak egy kicsit több odafigyelést és változatos módszereket kíván. Például társítanunk kell növényeket, csalogatnunk a katicákat, vagy hálót húzni a káposztára, mielőtt a káposztalepke elnevezi róla a családját.
A bio címke nem öröklődik
Hiába bio a szomszéd kertje, attól a miénk még nem lesz az. És fordítva: ha a szomszéd permetez, a szél jó eséllyel átvisz egy kis „ajándékot”. A kertészkedés tehát közösségi sport is – néha nem elég, hogy mi mit csinálunk, az is számít, hogy a szomszéd mit nem.
Miért jobb mégis közel bio módon kertészkedni?
Mert ízben, élményben és egészségben is más szint. Az ember tudja, hogy mit tett a növény alá, mit nem permetezett rá, és mit gondolt közben. Egy házi paradicsom nem csak paradicsom – benne van a locsolás közben elcsattanó szúnyogcsípés, a szomszéddal való kerítés feletti beszélgetés, meg az a kis büszkeség, amikor végre piroslik a bokron.
Összefoglalva: attól, hogy a kertből jön valami, még nem automatikusan bio. De ha kicsit tudatosabban, több türelemmel és kevesebb vegyszerrel dolgozunk, akkor közelebb kerülünk a valódi bio kerthez – és közben garantáltan több lesz a jóízű nevetésünk, mint a vegyszeres flakonunk.
Korábban írtunk róla:
- Káposztalepkék inváziója – hófehér balett vagy zöldséggyilkos rajzás?
- Miért permeteznek a hobbikertészek, és miért nem? Nem várt válaszok a vegyszerhasználat kapcsán
- Nagyanyáink kerti praktikái – működnek még ma is?
