A nagyi kertje mindig zöldebb volt. Nemcsak azért, mert gondosan locsolta, hanem mert tudott valamit, amit mi talán már elfelejtettünk. Vagy csak hitt benne. De vajon mi az, ami tényleg zseniális ezek közül a régi praktikák közül, és mi az, ami inkább csak szájhagyomány? Most utánajártunk, mit érdemes megfogadni, és min mosolygunk inkább – őszinte kíváncsisággal és a régi tudás iránti tisztelettel.
1. A kávézacc aranyat ér – vagy mégsem?
„Szórd ki a kávézaccot a rózsa tövébe, imádni fogja!” – hangzik el legalább minden második kertész nagymamától. Az igazság az, hogy a kávézacc valóban tartalmaz tápanyagokat, főleg nitrogént, de nem csodaszer. A talajba keverve komposztként jól működik, de ha túl sokat szórunk ki belőle, akár savasíthatja a talajt, és elriaszthatja a hasznos gilisztákat. Szóval: csínján vele, mint a cukorral a lekvárban.
2. A tojáshéj mindenre jó – különösen, ha hiszünk benne
Zúzott tojáshéjat szórtak a palánták köré, „mert elriasztja a csigát.” Elméletben a szúrós kis darabok valóban kellemetlenek lehetnek a meztelencsigáknak, de csak akkor, ha egy mini barikádot építünk belőle, és rendszeresen pótoljuk. Ráadásul a csigák meglepően elszántak – ha elég szaftos a saláta, egy tojáshéj sem állítja meg őket. Viszont kalciumpótlásnak nem rossz a tojáshéj, csak ne ettől várjuk a megváltást.
3. A hold állása szerinti ültetés – csillagjegyes kertészkedés?
Ha valaki szerint a paradicsom jobban nő, ha fogyó hold idején ültetik, míg a bab inkább növő holdnál szereti, az vagy asztrológus, vagy a dédi. Az igazság az, hogy tudományos bizonyíték alig van a holdfázisok hatására, de sokan esküsznek rá. Valószínűleg az időzítés és az odafigyelés többet nyom a latban, mint a holdnaptár, de ha valakinek ettől lesz rendezettebb a kertésznaptára, hát ártani nem fog.
4. Hamu a kertbe? Mint a mesében!
A fatüzelésű kályha után maradt fahamu nagy becsben volt – „jó az a kertnek, ne dobd ki!” És valóban: a fahamu lúgos kémhatású, káliumban gazdag, ezért savanyú talajra (például paradicsom, káposzta köré) kifejezetten hasznos. Viszont túl sok belőle sem jó, főleg lúgos talajon. Szóval itt is érvényes: érték a mérték, különben a növények is csak pislognak majd a túltrágyázott földből.
5. Növényekkel jósolni az időt? Komolyabb, mint gondolnád
A nagyi azt mondta: „Ha a harangvirág délután becsukódik, holnap esni fog.” Ez talán ma már ritkán kerül szóba, pedig a növények valóban reagálnak a páratartalomra és a légnyomás változására. Vagyis lehet benne valami. Persze ne tervezzünk kerti partit csak a büdöske állapotát figyelve, de érdekes megfigyelni, hogyan „kommunikálnak” a növények a környezettel. Úgy tűnik, nagyiék csak jól olvasták a természet jeleit.
6. A sarkantyúka mint természetes rovarriasztó
Régen nem csak dísznek ültették a sarkantyúkát, hanem a káposztafélék mellé – mert vonzza a kártevőket, így azokat „eltereli” a haszonnövényekről. Ez tényleg működhet, a sarkantyúka egyfajta „csapdanövény” lehet, ráadásul ehető, színes, és szinte magától nő. Ez a trükk simán mehet a „tényleg zseniális” kategóriába.
7. Dughagymát szórjuk a hamuba, hogy ne rothadjon
Ez a régi trükk szintén tudományosan is megállja a helyét: a fahamu lúgos kémhatású, és segíthet megelőzni a gombás fertőzéseket a hagymákon. Egy vékony réteg hamuban való tárolás segít szárítani a hagymát, így az kevésbé rothad be. Ennek fényében ez is a „megtartható praktikák” közé kerülhet.
Akkor most babona vagy bölcsesség?
A legtöbb régi kertészeti praktika mögött valós megfigyelések és tapasztalat állnak – még ha néha kicsit misztikusan is hangzanak. És ha valamit ma már másképp csinálunk is, attól még érdemes odafigyelni arra, amit a régiek mondtak. A kulcs talán az arányérzék, a kíváncsiság és az, hogy merjünk kipróbálni újra olyan módszereket, amiket a nagymamák már százszor végigcsináltak.
Ha más nem, legalább jóleső nosztalgiával gondolunk vissza rájuk – és talán még a rózsa is szebben virágzik tőle. Vagy a figyelemtől, ki tudja?
