December derekán a tél már nem siet. A napok rövidek, a fény óvatosan érkezik, a házak körül pedig egyre inkább az ünnepre készül minden. A néphagyomány szerint december 18. ilyen különös, elmélyült nap volt: nem a télről szólt igazán, hanem arról a várakozásról, amely már a karácsony felé hajlik. A régiek úgy érezték, ezen a napon a csendnek is súlya van.
Mária várása – az advent egyik legmélyebb napja
December 18. a keresztény naptárban Szűz Mária várandósságának ünnepe, amelyet „Mária várása” néven is ismertek. Nem örömünnep volt, hanem befelé forduló, elcsendesedő emléknap. A falusi ember számára ez azt jelentette: a karácsony már egészen közel van, és nem illik zajjal, kapkodással megelőzni.
Ezen a napon sok helyen visszafogták a munkát, nem azért, mert tilos lett volna, hanem mert a várakozás idejének tisztelete ezt kívánta. Úgy tartották, ami most születik meg, annak csend kell.
Mit üzent az időjárás az ünnepekre?
A táji népi megfigyelések szerint december 18. időjárása már nem a tél egészéről, hanem kifejezetten az ünnepi napokról szólt. Ha az idő csöndes, derűs és fagyos volt, abból békés, nyugodt karácsonyt vártak. Ha viszont szeles, zaklatott, abból mozgalmas, változékony ünnepekre következtettek.
A gazdák ilyenkor már nem a földdel, hanem a házzal, az állatokkal és az elkövetkező napok rendjével foglalkoztak. Az időjárás hangulatát a karácsony hangulatára vetítették.
A ház és a jószág védelme előtérbe került
Több vidéken különösen ügyeltek arra, hogy december 18-án a jószág körül minden rendben legyen. Úgy vélték, ami ezen a napon megbetegszik vagy megsérül, azt nehéz lesz az ünnepek alatt rendbe hozni. Ezért inkább óvtak, ellenőriztek, betakartak, mintsem új feladatokba kezdtek volna.
A ház körül is rendet tettek, de már nem vállaltak nagy átalakításokat. Ez a nap a megőrzésről szólt, nem a változtatásról.
Egy nap, amikor a lassítás maga volt az üzenet
December 18. a népi kalendáriumban nem hangos, nem babonás nap. Mégis fontos állomás volt, mert azt tanította: az ünnep nem hirtelen érkezik meg, hanem csendben, napról napra épül fel.
Aki ilyenkor figyelt, érezhette, hogy a tél már nemcsak hideget hoz, hanem azt a mély nyugalmat is, amelyből a karácsony megszülethet.
