Ahogy közeledik a karácsony, a decemberi napok mintha elveszítenék éles körvonalaikat. A tél már nem akar bizonyítani, az ember pedig nem siet sehová. A néphagyomány szerint december 19. ilyen átmeneti nap volt: nem jóslásokkal teli, nem látványos ünnep, mégis fontos állomás az advent végén. A régiek úgy tartották, ilyenkor már nem a jövőt kell kifürkészni, hanem rendet kell tenni – kint és bent egyaránt.
Egyházi emléknap az advent végén
December 19. a keresztény naptárban Szent Ábrahám és társai emléknapja. Nem kapcsolódtak hozzá különleges szokások vagy tiltások, de az adventi időszak súlya ekkor már erősen érződött. A falusi közösségekben ez a nap inkább a visszafogottságról szólt: a közelgő ünnep tiszteletéről, amely nem zajjal, hanem elcsendesedéssel érkezik.
Mit üzent az idő az ünnepekről?
A táji népi megfigyelések szerint december 19. időjárása már nem a tél egészéről, hanem a karácsony hangulatáról árulkodott. Ha derűs, tiszta idő volt, abból békés, nyugodt ünnepeket vártak. Ha köd ült meg a tájon vagy borongós maradt az ég, azt mondták, az ünnep is inkább befelé forduló, csendes lesz.
A gazdák ilyenkor már nem tervezték a következő heteket. A figyelem az elkövetkező napokra szűkült: lesz-e elég tüzelő, rendben van-e a ház, minden készen áll-e az ünnepre.
A baromfi is jelezte a közelgő napokat
Egyes dunántúli falvakban külön figyelték december 19-én a baromfit. Ha a tyúkok korán elcsendesedtek, hamar a helyükre húzódtak, abból hideg, nyugodt napokra következtettek karácsonyig. Ha viszont nyugtalanul mozogtak, azt mondták, az idő még fordulhat az ünnep előtt.
Nem új kezdetek, hanem lezárások ideje
December 19-én sok helyen nem kezdtek új munkába. Ami addig nem készült el, az már várhatott. Ez a nap a lezárásról szólt: elrendezni a dolgokat, befejezni a szükséges feladatokat, és hagyni, hogy az ünnep magától érkezzen meg.
December 19. a népi kalendáriumban tehát nem kiemelkedő, mégis beszédes nap volt. Egy csendes jelzés arra, hogy a várakozás ideje véget ér, és hamarosan minden a helyére kerül.
