Az év utolsó előtti napja különös helyet foglalt el a népi kalendáriumban. December 30. már nem tartozott a karácsony csendjéhez, de még nem volt része a szilveszteri zajnak sem. A régiek ezt a napot arra használták, hogy rendbe tegyék mindazt, amit az ünnepek előtt vagy közben félretettek – kívül és belül egyaránt.
Egyházi emléknap a háttérben
December 30. Dávid király és József emléknapja a keresztény naptárban. Nem volt hangsúlyos ünnep, de a szentek napjai közé tartozott, ezért tisztelettel kezelték. A falusi világban ez inkább a nyugalom és a mértéktartás napja volt, amikor nem illett túlzásokba esni.
A rend és a számvetés ideje
A néphagyomány szerint december 30-án már nem volt tanácsos nagy dolgokba kezdeni. Ami addigra nem készült el, azt az új esztendőre hagyták. Ezen a napon inkább elpakoltak, átnézték a házat, az udvart, az istállót, és számba vették, mi maradt az óévből.
Ez a számvetés nemcsak tárgyakról szólt. A régiek ilyenkor gondolatban is lezárták az évet: mi sikerült, mi maradt el, min lenne jó változtatni.
Apró jelek az időjárásban
Bár december 30. nem számított igazi jóslónapnak, az időjárást mégis figyelték. A csendes, hideg idő nyugodt évkezdetet ígért, míg a szeles, enyhe nap mozgalmas, változékony januárt sejtetett. Ezek a megfigyelések inkább hangulatot jeleztek, mint pontos előrejelzést.
Egy nap a visszafogottságra
December 30-án nem illett nagy mulatságot tartani. A zaj, a hangoskodás már a következő napra tartozott. Ez a dátum a felkészülésről szólt: arról, hogy az ember rendezett körülmények között lépjen át az új esztendőbe.
December 30. így a népi gondolkodásban csendes, mégis fontos nap volt. Egy utolsó lehetőség arra, hogy az óév ne rendezetlenül, hanem méltósággal érjen véget.
