Az imbolc a kelta nyelvi-kulturális kör egyik ünnepe, mely a Gergely-naptár szerinti február 1-jét megelőző nap sötétedésekor kezdődik: imbolc a tavasz első napja, a télre akolba zárt állatokat ismét kiengedik legelni a rétekre.
Ez az ünnep a legtöbb kelta népnél megtalálható volt, de leginkább az ír kultúrában meghonosodott hagyományokról vannak információink. Az imbolc a tél végét, a tavasz jövetelét jelképezi, hiszen pont "félidőben" található a kelta újévet jelentő samhain és a nyár kezdetét jelző beltane között.
Az imbolcot régtől fogva Brigit istennőhöz társították, aki a költészetet, a kovácsmesterséget, gyógyítást pártfogolja, de emellett a tűz istennője is. Ezért a korai hagyományokban jellemző volt az örömtüzek gyújtása is. Ez a nap előnyös továbbá a jövendőmondásra, valamint az időjóslásra. Párhuzam vonható ezen tradíció, és a mormotafesztivál, valamint a magyar hagyomány, a barlangjából kijövő medve között is.
A későbbi hagyományokban, a kereszténység elterjedése után, Brigit keresztény megfelelője, Kildare-i Szent Brigitta (a pásztorkodás, termékenység védőszentje) lett az ünnep jelképe. Ír Szent Brigitta, régi magyar nevén Brigida, Breda, Írország védőszentje. A hagyomány szerint az V–VI. század fordulóján élt. Egy tölgyfa alatti cellában remetéskedett. Írországban február 1. Kildare-i Szent Brigid ünnepnapja is. A kereszténység elterjedésével azonban a pogány hagyományok nagy része eltűnt az ünnepből. A katolikus egyház később felváltotta ezt az ünnepet a február 2-i "Gyertyaszentelővel", ami Szűz Mária ünnepe.
