A keresztény ünnepi kalendáriumban e hónap kiemelkedő napjai közé tartozik február 2., gyertyaszentelő Boldogasszony, másként Mária tisztulása. Ennek a tavaszkezdő napnak fontos szerepe van a zsidó és a keresztény mitológiában is, hiszen jelképesen a megújuló és újrakezdhető világ szimbólumait találjuk bennük.
A régi rómaiaknál tavaszkezdő nap volt. Nagy ünnepséget rendeztek, a lupercaliát. A Plutótól, a sötétség istenétől elrabolt gabonaistennő, Ceres keresésére indultak gyertyás-fáklyás körmenettel. A keresztény egyház azután gyertyaszentelési ünneppé szelídítette az ünnepet. A szentelt gyertya pedig egészség-, szerencsevarázsló eszközzé vált.
A magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a tűznél szentelték meg a gyertyát, amit aztán a későbbi századokban is gondosan őriztek a sublótban és a ládafiában, vagy a szentképek rámái mögé erősítetve.
Mindenütt időjósló nap. A Muravidéken úgy vélik: „Gyertyaszentelőn ha esik a hó, fúj a szél, nem tart sokáig a tél." vagy: „Gyertyaszentelő hidege, kora tavasz hírnöke." „Fénylik gyertyaszentelő, hideg lesz az esztendő." Ha farkasordító hideg volt, zimankós idő, akkor azt mondogatták, már nem tart soká, várjuk a jó időt.
Topolya és Bácska, Bánát más helységeiben a sokéves tapasztalat így öltött formát: „Ha gyertyaszentelő havaz, közel a tavasz." ,,Ha gyertyaszentelő fényes, a gazda kényes." „Gyertyaszentelő melege sok hó és jég előjele."
Ha süt a nap és a medve vagy a mormota meglátja árnyékát, akkor még negyven napig hideg lesz. Ha hideg van, ráadásul havazik, akkor nemsokára tavasz lesz. A hosszú jégcsap jó kukoricatermést ígér.
