Február 10-e a Kalendáriumban már egyértelműen a tavasz felé mutat. Bár a kert felszíne még sokszor fagyos, a régiek pontosan tudták: odalent, a fákban és a földben már megindult valami. Ez a nap ezért vált az oltóágszedés idejévé, amikor az előrelátó gazdák a jövő termésére gondolva cselekedtek.
A nap Skolasztika – középkori magyar alakjában Kolos – nevéhez kötődik, és a népi hagyományban termőnapként tartották számon. Úgy vélték, amit ezen a napon jó szándékkal és hozzáértéssel készítenek elő, annak lesz ereje és folytatása az év során.
Oltóág a jövőnek
Általános szokás volt, hogy február 10-én szedték le azokat az oltóágakat, amelyeket majd Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, március végén használtak fel. A tapasztalat szerint ekkor az ágak már elég érettek, de még nem indultak túlzott növekedésnek – így alkalmasak voltak az oltásra.
A régiek ezt nemcsak gyakorlati kérdésnek látták, hanem belső folyamatként is értelmezték. Azt mondták, ilyenkor a föld és a növények nedvei olyan megállíthatatlan erővel kezdenek mozogni, ahogyan az eső is megindult Skolasztika imádsága nyomán.
Skolasztika könnyei – egy legenda nyomában
A nap hátterében egy középkori legenda áll. Kr. u. 543-ban történt, hogy Szent Benedek éves látogatást tett Piombariolában élő ikerhúgánál, Skolasztikánál. Benedek a rend szabályai szerint nem akart egész éjszakára a kolostorban maradni, hiába kérte erre húga.
Skolasztika ekkor imádkozni kezdett, és a legenda szerint olyan égzengés, vihar és eső támadt, hogy Benedek képtelen volt elindulni. A könnyek Isten akaratát tükrözték: a testvérek ezen az éjszakán beszélgettek utoljára, Skolasztika nem sokkal később meghalt.
A hagyomány szerint ez az eső volt az a jel, amely megmutatta: vannak folyamatok, amelyeket nem lehet visszatartani. Ahogy az ég megnyílt, úgy indultak meg a nedvek a fákban is.
Mit jelent ez a kertben?
Február 10. a kertben tudatos előkészület napja. Nem a látványos munka ideje, hanem a jövő megalapozásáé. Az oltóág levágása egyszerre volt szakmai döntés és hitbeli gesztus: bizalom abban, hogy amit most csendben előkészítünk, abból tavasszal élet fakad.
A Kalendárium ezen a napon arra emlékeztet, hogy a kertész nemcsak a jelennek dolgozik. Néha hetekkel, hónapokkal előre kell gondolkodnia – és elfogadnia, hogy bizonyos folyamatok akkor indulnak el, amikor eljött az idejük.
Elvira napja – az előrelátás neve
Február 10-én Elvira névnapja is ide esik. Bár Elvirához nem kapcsolódik önálló népi regula, a név jelentése és hangulata különösen jól illeszkedik ehhez a naphoz. Az Elvira nevet gyakran hozzák összefüggésbe a gondoskodással, a védelemmel és az előrelátással – azokkal a tulajdonságokkal, amelyek az oltóágszedés mögött is ott húzódnak.
Ahogyan az oltóágot sem a jelennek, hanem a jövőnek vágják le, úgy Elvira napja is azt a szemléletet idézi meg, amely szerint az igazi munka sokszor csendben, előre gondolkodva történik. Amit ma teszünk megfontoltan, az később válik láthatóvá.
A tél még nem engedett teljesen, de február 10-én már kétségtelen: a fák tudják, hogy mi következik.
