A nyári aratás utáni napok egyik legkülönösebb hagyománya július 30-hoz kötődik. Ezt a napot a népi hiedelemvilágban „gonoszjáró napnak” nevezték, amely különleges jelentőséggel bírt főként Baranya és a Bánát területén.
Az emberek úgy tartották, hogy ezen a napon fokozottan jelen vannak a rontást hozó, bajt okozó gonosz erők, ezért fokozott elővigyázattal kellett viselkedniük, különösen a gazdaságban.
A fák védelme
A hiedelem szerint ha ezen a napon valaki megkopogtatja a gyümölcsfákat fejszével, azok a következő időszakban elpusztulnak. Ez a megfigyelés arra intette a gazdákat, hogy semmilyen káros, vágó, vagy sérülést okozó beavatkozást ne végezzenek a fákon ezen a napon. A gyümölcsfák egyfajta „szellemi védelem” alatt álltak, s a hiedelmek szerint a fejsze koppanása rontást hívhat rájuk.
Idő a rendrakásra
Július 30-hoz egy másik, gyakorlati jelentőségű népi megfigyelés is kapcsolódik: ez a nap kifejezetten alkalmas a ház körüli tisztaság megteremtésére, a „házi tisztátalanságok” eltávolítására. A hiedelem szerint ilyenkor van a legjobb alkalom a patkányok és más kártevő házi „férgek” kiűzésére, mielőtt a hidegebb idők beálltával beveszik magukat az épületekbe. A baranyai és bánáti háziasszonyok úgy tartották: ideje gondolni az őszre és a télre, még most tehetnek a tisztaságért és a betolakodók ellen.
Tisztulás és megelőzés
Ez a nap tehát egyszerre hordozza a babonás védekezés, a természet iránti tisztelet és a gyakorlati kertészeti tudás elemeit. Nem csupán a fizikai rénszedés, hanem a szimbolikus megtisztulás ideje is: amit most kipucolunk, attól megkímélhetjük magunkat a hosszabb, hűvösebb időszakban. Ez a gondolat a kiskertek tavaszi és őszi nagytakarítási gyakorlatának is előzményeként felfogható.
Július 30-a tehát nem csupán a "gonoszárás" miatt fontos, hanem mert emlékeztet: ideje vigyázni a kertre, a fáinkra és otthonunkra – testileg és lelkileg is ráhangolódni az év váltakozásaira.
