Lássuk, mit kell lennünk a dáliagumókkal, hogy túléljék a telet!
A dália a nemesítők és a gyűjtők egyik nagy kedvence. Ez nem is csoda, hiszen olyan sokféle méretben és színváltozatban előfordulnak, hogy mindenki megtalálhatja köztük a szívéhez legközelebb állót. A dália gumóiról tudnunk kell ugyanakkor, hogy nem igazán tűrik jól a fagyos időjárást: például a mi éghajlati viszonyaink között biztos, hogy a szabadban hagyva nem élnék túl a zord téli hónapokat. Fagypont alatti hőmérsékleten berepedeznek, vizenyős talajban megrothadnak. Ezért a legjobb, amit tehetünk, hogy kiássuk és beltérben tároljuk azokat a hideg hónapokban, hogy aztán tavasszal ismét kiültessük a kertbe.
Tippek a dália megmentésére
A dáliagumókat többféle módon is lehet tárolni télen. A folyamat kritikus része a gumók megtisztítása és megszárítása. Azonban még a legjobb módszer alkalmazása is szükségessé teszi, hogy a tél folyamán időről időre átvizsgáljuk a gumókat. A tárolóhelyen bekövetkező környezeti változások, például a megnövekedett páratartalom vagy az ingadozó hőmérséklet károsíthatják a telelő dáliagumókat.
A dália tehát nálunk egynyári növényként kezelendő, következésképp a fagyérzékeny gumókat ősszel fel kell szednünk és védett helyen teleltetnünk. A teleltetés előkészítése nem vesz igénybe sok időt és csupán pár hétköznapi, általános kellék szükséges hozzá.
Hogyan szedjük fel és készítsük elő a teleltetésre a dáliagumókat?
A gumók kiásása előtt várjuk meg, amíg a lomb megsárgul. Ez azért fontos, mert így a növény energiát tud tartalékolni a következő évre. A gumókban keményítőt raktároz el, amely a következő vegetációs időszak elején elősegíti az erőteljes csírázást. Vágjuk le az elsárgult lombot és óvatosan ássuk ki a gumókat. A földet rázogassuk, seperjük le a gumókról, majd tegyük félre azokat néhány napra száradni. Ha lehetséges, fejjel lefelé lógassuk fel gumókat a szárítás során, hogy a nedvesség távozni tudjon belőlük.
A szárítás a gumók átteleltetésének fontos lépése, mivel ezzel megelőzhetjük a rothadásukat. Beltérben ugyanakkor szükség lesz egy kis nyirkosságra a gumók túléléséhez. Amikor a gumók felszíne megráncosodik, ez azt jelzi, hogy pont eléggé szárazak ahhoz, hogy megkezdhessük a teleltetésüket.
Hogyan teleltessük a dáliagumókat?
A kertészek a legeltérőbb véleményen vannak azzal kapcsolatban, melyik a legjobb módszer a dáliagumók átteleltetésére. Vannak, akik arra esküsznek, hogy a gumókat tálcára szórt tőzegmohában vagy homokban, 4-7 °C-os helyiségben kell átteleltetni. Megpróbálkozhatunk egy vastag műanyag tasakban való teleltetéssel is, de akár egy styrofoam hűtőtáskába is elpakolhatjuk a gumókat. Hogy a gumók egymással ne érintkezzenek, tőzeggel, perlittel, cédrusforgáccsal szeparáljuk el azokat egymástól. Szóba jöhet az is, hogy a gumókat papírzacskóba téve egy fagymentes alaksorban vagy garázsban teleltetjük át.
Vannak kertészek, akik a gumókat a teleltetés megkezdése előtt gombaölő szerrel szórják be. Bármelyik módszert is válasszuk a dáliagumók teleltetésére, a gumókat időnként ellenőriznünk kell, hogy nem találunk-e köztük rothadásnak indult darabokat. Ezeket haladéktalanul dobjuk ki, különben akár az összes többi gumót megfertőzhetik.
A fagyveszély elmúltával ismét kiültethetjük a gumókat a kertbe, hogy aztán újra megcsodálhassuk a tömegével nyíló dáliavirágok gazdag szín- és formavilágát.
