Sebtapasz helyett.
A taplót leginkább lombhullató fák elhalt vagy elöregedett fatörzsein találjuk meg. A termőtestek egész évben előfordulnak, egyesével vagy csoportosan. Az évelő gomba akár 30 évig is élhet.
A parazita élősködő kezdetben kagyló alakú, később inkább patára emlékeztet. Felszíne csupasz és kemény, sugarasan és körkörösen is ráncolt. Színe fiatalon okker- vagy vörösbarna, az idősebb részek szürkék. Szélessége 10-30 cm, magassága és vastagsága pedig kb. 20 cm.
Az ehetetlen tapló Közép-Európában elsősorban bükkön, nyírfán, nyárakon figyelhető meg. A gomba középső, laza, pórusos, nemezszerű termőrétegét (trámáját) már az újkőkorszakban is felhasználták. Kiszárított formában régen tűzgyújtáshoz alkalmazták, a szálas rész könnyen lángra kap, míg a keményebb részek órákig parázslanak. Megtalálták az 5 ezer évvel ezelőtt élt Ötzi holmijai között is. A háziasszonyok tűpárnaként is használták.
Egészen a 19. századig kapható volt a patikákban vérzéscsillapításra használt sebpárna formájában is. A kereslet a taplók iránt egy időben olyan nagy volt, hogy Skandináviából, Csehországból és Magyarországról importálták a taplót német területekre.
Manapság inkább dekorációs célokra használják, például virágtálakban, koszorúknál, virágkötészetben. Erdélyben azonban még ma is dolgoznak taplászok, akik sapkát, kalapot, terítőt, táskát készítenek a gombából.
