A dúsan virágzó törpe lobélia (Lobelia erinus) Dél-Afrikában, a Malawitól és Namíbiától délre egészen a Dél-afrikai Köztársaságig elterülő térségben őshonos lobélia-faj.
Alacsony, mindössze 10-15 cm magasra növő lágyszárú évelő, amely a mi hidegebb éghajlatunkon leginkább egynyáriként tartható. Fogazott szélű levelei hosszúkásak, kb. 10 mm hosszúak és 4-8 mm szélesek. A száron magasabban elhelyezkedő levelek jellemzően keskenyebbek és nem fogazottak. Eredeti élőhelyén apró, kb. 1 cm-es, de tömegesen nyíló virágai a kéktől a lilán át az ibolyaszínig számtalan pompás színárnyalatban előfordulnak. Álló és csüngő változata is létezik.
A 17. századtól kezdve a kertekben is igen népszerű szegélynövény, de előszeretettel ültetik függő kosarakba és virágládákba is. Különösen hosszú virágzási idejének köszönhetően - tavasz közepétől-végétől egészen kora őszig virágzik - régóta a növénybarátok egyik nagy kedvence. A napos-félárnyékos fekvést kedveli. Ügyeljünk arra, hogy a földje soha ne száradjon ki. Az újbóli virágzás elősegítése érdekében virágzás után nyírjuk vissza. Ha magunk szeretnénk előállítani a palántákat, akkor a magokat már januárban vessük el!
Tavasszal országszerte megjelenik a növényárudák kínálatában. Ekkor még - egészen fagyveszély elmúltáig - tartsuk a lakásban.
Számos nemesített változata létezik, köztük bokros és kúszó változatok. Ezek virága a legkülönbözőbb színű lehet, például fehér, rózsaszín, piros, bíborszínű, valamint a kék minden árnyalata; a virágok közepe pedig gyarkan feltűnő fehér.
