Minden virágnak megvan a maga ideje, ezért összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat róluk.
Kiskertünk hálás növényei az egynyári virágok. Legtöbbjük a vetés évében folyamatosan virágzik, majd ősszel elhal.
A lassúbb fejlődésűeket már január-februárban szoktuk vetni, mert virágzásuk csak vetéstől számított május-júniusban hónapban következik be. Gyors fejlődésűeket elegendő áprilisban szaporítani, mert 2-3 hónap múlva már nyílnak.
A szaporítás helyét a növények fejlődése, hőigénye és gyökérzete határozza meg. A melegkedvelő és lassú fejlődésű egynyáriakat előneveljük. A karógyökeret fejlesztő és gyors fejlődésű egynyáriakat állandó helyükre vetjük. Az állandó vetés ideje március-április és néhány hidegtűrő egynyári esetében november.
Az egyes fajokat a következők szerint vessük:
Langyos-ágyba: kenderpakócs, tarajos magyarparéj, oroszlánszáj, bíborka, szalmarózsa, nebáncsvirág, kerti viola, petúnia, kerti vasfű, keskenylevelű rézvirág.
Szabadföldi palántaágyba: kerti őszirózsa, bársonyvirág.
Állandó helyre márciusban: kerti búzavirág, klárika, tarka szépecske, magas szarkaláb, kerti fátyolvirág, örökzöld tatárvirág, kerti seprőfű.
A langyos ágyba vetjük a gyorsan fejlődő, dús gyökérzetű, átültetést tűrő egynyáriakat.
Legmegfelelőbb hely: langyos és hidegágy, veranda, ablak. Az átültetést nem tűrő, karógyökerű növények magját gyorsabb virágzás céljából tápkockába vagy cserépbe tesszük, így sértetlen földlabdával kerülhet kiültetésre.
A szabadföldi palántaágyba csak gyors fejlődésű növényeket vessünk, kimélyített palántaágyat készítsünk számukra, hogy a palántákat az esetleges késői fagyoktól takarással megvédhessük.
Állandó helyükre vetjük az átültetést nehezen vagy egyáltalán nem tűrő karógyökerű egynyáriakat. Gazdaságos és olcsó nevelési mód.
Fészekbe vetjük a nagy térállást igénylő növények magvát, mint például a mályvarózsát, ricinust.
