A királyliliomot természetesen nem csupán intenzív illata miatt kedveljük oly sokan.
A fenséges megjelenésű királyliliom (Lilium regale) nagy (akár 15 cm-es), vakítóan fehér, tölcsér vagy trombita alakú, lefelé bókoló virágaival hívja fel magára a figyelmet. A virágok közepe aranysárga, a szirmok külseje sokszor csíkokban rózsaszínes bordó.
Kínában őshonos, az 1900-as évek elején került át Európába, elsőként Angliába. Virágai nyár elején-közepén bontanak szirmot. Virágzásakor – különösen a szélcsendes, kora esti órákban – ellenállhatatlanul édes illatot árasztanak a hosszú, egyenes száron nyíló virágok. Éppen ezért érdemes terasz vagy kerti pavilon mellé ültetnünk, ahol zavartalanul élvezhetjük lebilincselően bódító illatát.
Elmondhatjuk, hogy kiváló virágágyi növény, amely plusz színt visz a kertbe, remek kontrasztot alkot a többi virágágyi évelővel, ugyanakkor az egynyári virágokkal és más, nyáron nyíló hagymásokkal is remek harmóniát alkot.
Jó hír a balkonkertészeknek, hogy a királyliliom nem csupán kerti dísznövény: méretes cserépbe ültetve első rangú konténeres növény, amely egy kellően világos erkélyen is minden további nélkül jól érzi magát. Azt is érdemes megemlíteni, hogy hosszú idő óta az egyik legnépszerűbb vágott virágunk.
Rövid, lándzsás levelekkel borított szára egyenes, merev, magassága elérheti a 120-180 cm-t. Szeles vidékes érdemes kikaróznunk. A napos vagy félárnyékos fekvést kedveli, előnyös tulajdonsága továbbá, hogy talajban nem válogatós, feltéve, hogy annak kellően jó a vízelvezető képessége. Gondozása során vegyük figyelembe, hogy igényli az egyenletesen enyhén nyirkos talajt, a hosszan tartó szárazságot megsínyli.
Nem túl kényes növény, a többéves példányok megbízhatóan virágoznak. Ha szeretnénk belőle a kertünkbe, tavasszal vagy ősszel ültessük el. A hagymákat minimum hármas csoportokban ültessük, hogy minél jobban érvényesülni tudjon a növény kivételes szépsége. A virágzás elmúltával, miután a lombja is elsárgult már, vágjuk vissza a szárát.
A magról nevelt példányok már a második évben virágot hozhatnak. Tőosztással is sikeresen szaporíthatjuk. Legnagyobb ellensége a liliombogár, amely jelentős károkat okozhat a lombjában, illetve a falánk csigák is jelenthetnek időnként problémákat.
Nem árt róla tudnunk, hogy bár igen szemet gyönyörködtető növényről van szó, óvatosnak kell vele lennünk, mivel a macskákra nézve mérgező.
