Amikor a kertben elered az eső, vagy épp napok óta nem esett egy csepp sem, a növények csendben reagálnak. Nem panaszkodnak, nem sóhajtanak, és nem posztolnak drámai képeket a leveleikről – de belül elképesztő biokémiai folyamatok indulnak be. A növények is stresszelnek, csak épp nem emberi módon.
A növényi idegrendszer, ami nem is idegrendszer
Bár a növényeknek nincs agyuk, idegsejtjeik vagy központi idegrendszerük, a kommunikáció és a válaszreakcióik lenyűgözően összetettek. A gyökerek, a levelek és a szárak kémiai jelekkel „beszélgetnek” egymással. Amikor egy paradicsom növény például vízhiányt érzékel, azonnal elindítja a védekező üzenetet – hormonok, úgynevezett fitohormonok útján.
A főszereplő az abszcizinsav (ABA): ez az anyag segít lezárni a levél pórusait, hogy csökkentse a párologtatást, és megőrizze a vizet. Más szóval: a növény „összehúzza magát”, hogy túlélje a szárazságot.
A paradicsom és a hőstressz
A paradicsom különösen érzékeny a hőingadozásra. Amikor a levegő hőmérséklete 30°C fölé emelkedik, a növény stresszfehérjéket kezd termelni – ezek olyan, mint a sejtek hűtőmechanizmusai. A sejtfalakat és a kloroplasztiszokat védik a túlmelegedéstől, miközben a növény hormonális rendszere (elsősorban az etilén) segít a virágok időzítésében és a termés érlelésében. Ilyenkor jön el az a pont, amikor a paradicsom vagy gyorsan virágzik – vagy egyáltalán nem.
A kutatások szerint a tartós hőstressz hatására a paradicsom levelei „emlékeznek” a korábbi megpróbáltatásokra, és a következő meleg időszakban gyorsabban reagálnak. A növények tehát tanulnak – csak nem az agyukkal, hanem a génjeikkel.
A paprika és a túl sok napfény
A paprika szereti a meleget, de van egy határ, amikor már nem boldog, hanem kétségbeesett. A túl erős fény és hő hatására a növény reaktív oxigéngyököket termel – ezek apró molekuláris „riasztások”, amelyek jelzik, hogy a sejtekben kár keletkezhet. Ilyenkor antioxidáns enzimek, például szuperoxid-diszmutáz és kataláz lépnek működésbe, hogy megakadályozzák a sejtkárosodást. Ez a növényi immunrendszer egyik csúcsteljesítménye.
A rózsa és a viharkezelés művészete
A viharos szél, jégeső vagy hirtelen lehűlés a rózsa számára trauma. Ilyenkor a növény sejtjeiben megnő az etilén koncentrációja – ez a hormon felelős a „vészhelyzeti” reakciókért. Segíti a sérült részek leválását, a sebfelület lezárását és új szövetek képzését. Az etilén ugyanaz az anyag, ami a gyümölcsök érését is szabályozza – vagyis a rózsa ugyanazzal a kémiai nyelvvel kezeli a fájdalmat, mint amivel egy alma beérik.
Stressz, ami erősebbé tesz
A növények stressze nem mindig negatív. A tudósok úgy nevezik: eustressz – vagyis „jó stressz”. Enyhe vízhiány, szélmozgás vagy hőmérséklet-ingadozás serkentheti a növény védekező rendszerét és ellenállóbbá teheti a betegségekkel szemben. Ezért is nőnek gyakran erősebb növények a szabadban, mint egy tökéletesen védett „wellnesskertben”.
A növények türelmes túlélők
A növények tehát nem passzívak, hanem aktív döntéshozók – a saját biokémiai szintjükön. Minden sejtjük kommunikál, reagál és alkalmazkodik. Amikor legközelebb meglátsz egy hervadt levelet, gondolj arra: lehet, hogy a növény épp döntést hoz arról, hogy túléli-e a másnapot.
Szóval igen, a növények is stresszelnek. Csak ők nem posztolnak róla – ők inkább fotoszintetizálnak.
