Vajon miért baj, ha még a lakóhelyünkhöz legközelebbi utat szegélyező fák vagy az alattuk nyíló virágok nevét sem tudjuk megmondani?
Aki olvasta Shakespeare műveit, az tudja, hogy a híres drámaíró gyakran tett utalást a különböző növényekből főzött bájitalokra és mérgekre. Biztos lehetett abban, hogy olvasóközönségének többsége pontosan tudja, milyen növényekről is tesz említést. A mai modern kor embere nagy valószínűséggel alulmaradna velük szemben, legjobb esetben pár vadon élő virágot tudna beazonosítani. Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, a világ bármely pontján élő nagyvárosi emberek zömével hasonló a helyzet.
Azt a jelenséget, amikor valaki a saját közvetlen környezetében előforduló, leggyakoribb növényeket sem képes megnevezni, felismerni, növényvakságnak nevezzük. Ennek egyik oka, hogy a városlakók eltávolodtak a természettől; megszűnt a kapcsolat ember és környezete között; többé már nem vagyunk képesek meglátni a bennünket körülvevő természetes világot.
James Wandersee és Elisabeth Schussler botanikusok úgy vélik, az, hogy a növények nem keltik fel a figyelmünket, azért van, mert híján vagyunk azoknak a vizuális kapaszkodóknak, amelyek ebben a segítségünkre lehetnének. Egyfelől a növényeknek nincs arcuk, másfelől nem mozognak, ahogyan azt az állatok teszik, továbbá nem viselkednek fenyegetően. Agyunk vizuális kérge kiszűri a naponta látottakból ezeknek a feleslegesnek ítélt "adatoknak" a döntő részét. Az ember már évszázadok óta a növény- és állatvilág fölé helyezi magát, és ez sok mindent megmagyaráz.
Felmerül a kérdés: miért probléma a növényvakság? A 21. század legnagyobb kihívásai közül a legtöbb a növényekkel függ össze: a globális felmelegedés, az élelmiszerbiztonság és az új gyógyszerek szükségessége, amelyek segíthetnek a betegségek elleni folyamatos küzdelemben. A növények felépítésének, szerepének és sokféleségének alapvető ismerete nélkül kevés a remény, hogy ezeket a problémákat kezelni tudjuk.
A másik gond, hogy azok a gyerekek, akiknek nem tanítunk eleget a növényekről, hiányos ismeretekkel fognak rendelkezni az őket körülvevő világról. Olyan felnőttekké válnak, akik nem törődnek a környezetükkel, sem pedig a természeti erőforrásokkal, amelyekre nap mint nap támaszkodunk. A mélyreható növényismereti oktatás hiánya tartósítja a problémát: a diákoknak rendszerint fogalmuk sincs a növénytudományok terén lehetséges karrierlehetőségekről.
Pedig jól képzett tudósok nélkül képtelenek leszünk felvenni a harcot számos potenciális fenyegetéssel, például a globális felmelegedés, illetve a pusztító növénybetegségek negatív hatásaival.
Hogyan alakul ki a növényvakság?
A növényvakság gyermekkorban kezdődik, amit súlyosbít, mennyire kevés hangsúlyt fektetnek az általános iskolai tananyagban a botanikai ismeretekre, amelyeket indokolt lenne magasabb óraszámban oktatni.
A téma elhanyagolása, mellőzése alapvetően akadályozza a növényekhez és a környezethez való pozitív hozzáállás, egészséges viszony kialakulását. Nem ösztönzi a tanulókat arra, hogy többet tudjanak meg a növényekről és a környezetükről.
A probléma kiterjed a felsőoktatásra is. Az egyetemeken növénytudományi, botanikai tanulmányokat folytató hallgatók száma nagyon sok országban csökkenő tendenciát mutat, egyre szűkülnek a lehetőségek az ilyen jellegű tanulmányok folytatását illetően. Aggodalomra ad okot továbbá a gyakorló botanikusok generációjának elöregedése és az elégtelen képzésből fakadóan a megfelelő utánpótlás hiánya.
A tudósok jelentik az elsődleges védelmi vonalat az élelmiszernövényeket sújtó betegségekkel szemben, ők azok, akik kulcsszerepet játszanak a fenyegetések kezelésében. Példaként említjük, hogy 1971-ben az USA kukoricatermésének legnagyobb része egy súlyos gombafertőzés következtében megsemmisült. A botanikusoknak sikerült beazonosítaniuk a betegséget és megtenniük a szükséges lépéseket a kialakult helyzet enyhítésére. Ezzel megelőzhető lett egy még nagyobb katasztrófa.
Továbbá, a növénytudománnyal foglalkozó szakemberek számos szinten hozzájárulnak az élelmiszerbiztonsághoz, mint ahogy az új gyógyszerek kifejlesztésében nagy szerepet játszanak többek között az orvos- és etnobotanikusok.
Lehetséges megoldások
Orvosolható-e vajon a növényvakság? Kutatók arra a konszenzusra jutottak, hogy igen, de ez nem lesz egyszerű folyamat.
Mindenekelőtt a különböző országoknak a jelenleginél sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezniük a gyermekek körében a növényvilággal kapcsolatos tudományos és társadalmi ismeretek oktatására. Mivel azonban a pszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az oktatás önmagában általában nem elegendő a hozzáállásunk megváltoztatására, az is rendkívül fontos, hogy a gyerekek aktívan foglalkozzanak növényekkel. A közvetlen tapasztalatszerzés lehetővé teszi ugyanis, hogy az ember kognitív és érzelmi szinten egyaránt közel kerüljön a növényekhez. Például a szülők példát mutathatnak azzal, hogy a gyerekeikkel közösen alakítanak ki veteményest, termesztenek különböző zöldségféléket, majd a betakarított termésből együtt főznek vacsorát a családnak.
Számos botanikus kertben került kialakításra olyan szekció, amelynek kifejezett célja, hogy felkeltse a látogatók érdeklődését a növényvilág iránt. Ha egy módunk van rá, mi is keressük fel ezeket a botanikus kerteket: remek lehetőség arra, hogy rácsodálkozhassunk a növények nagyszerűségére és vitathatatlan értékeikre.
Elengedhetetlen, hogy a különböző országok kormányai szerepet vállaljanak a mielőbbi szemléletváltásban, például az ökológiai gazdálkodás előnyeinek megismertetésében. Ehhez azonban magasan képzett tudósokra van szükség az adott szektorban.
A kormányoknak szükségszerűen törekedniük kell arra, hogy a növénytudományokkal foglalkozó szakembereknek lehetőségük legyen a folyamatos fejlődésre, illetve ösztönözniük kell a folyamatos szakemberutánpótlást. Hasznos megközelítés a megfelelő finanszírozás, a következő generációs technológiákhoz való nagyobb hozzáférés, valamint a növénytudományok fontosságára rámutató kommunikációs stratégiák kidolgozása.
