A népszerű szobaliliom nem csak narancs színben hódít!
A szobaliliomként vagy klíviaként ismert, az amarilliszfélék családjába tartozó, Dél-Afrikából származó, rizómás növény igen mutatós virágokkal rendelkezik. A legelterjedtebb a narancssárga színváltozat, de a nemesítőknek hála ma már citromsárga, sárgásfehér, rózsaszín, piros változatai is léteznek. Virágai tél közepén, végén nyílnak a levelek közepéből kiinduló virágszáron.
Végre valaki szereti, ha száraz a szoba levegője
Fontos tudnunk, hogy a klívia mérgező, különösen a földalatti szárrészei! Tápdús, jó vízáteresztőképességű, morzsalékos talajba ültessük. A klívia a világos, napfénytől védett helyeket kedveli. Nyáron a szobahőmérséklet megfelelő a számára, télen megelégszik a 8-10°C-os hőmérséklettel is. A túlöntözést nem bírja, inkább hagyjuk a földjét két öntözés között kiszáradni. Tavasztól őszig, a növekedési időszakban is csak mérsékelten öntözzük, ősztől tavaszig pedig csak ritkán.
A száraz levegőjű a lakás számára ideális, hiszen nem kedveli a magas páratartalmú helyiségeket. Nyáron kitehetjük a szabadba, kerülve a tűző napot.
Ahhoz, hogy tél végén virágot hozzon, feltétlenül szükséges a téli hideghatás. Ehhez kb. 10 °C-os hőmérsékletre van szükség. Mivel fagyérzékeny növény, ügyeljünk rá, nehogy olyan helyiségbe állítsuk télire, ahol megfagyhat. A hideg helyiségben ritkán öntözzük csak. Egészen addig tartsuk ott, amíg a virágkezdemények meg nem jelentek, ekkor bevihetjük a melegebb helyiségbe, legalább 18 °C-os hőmérsékletű helyre állítva a cserepét. Elvirágzás után vágjuk le a virágszárat, és továbbra is csak mérsékelten öntözzük, fűtetlen helyiségben. Nem tűri, ha virágzás közben mozgatjuk.
Bronztól a csíkosig
A folyamatos növénynemesítések célja a nagyobb virághozam elérése, a lehető legváltozatosabb virágszínnel, vagy legnagyobb virágnagysággal bíró fajták előállítása, a növény törpésítése, levélzetének érdekesebbé tétele (fehér-zöld csíkos).
A kertészek, főleg Japánban számos változatát kifejlesztették, így jöttek létre mini, csíkozott levelű, különböző színű virágokkal rendelkező egyedei, a fehértől a rózsaszínig. A fajták nevében, a “fu” végződés utal csíkosságra.
Legismertebb a hosszanti csíkozott klíviák közül a Clivia ‘shima(fu)’, igen változatos levelekkel, a néhány sárgás csíktól a zöld a zöldben csíkozottságig. Sokszor a virágszár és a termés is csíkos
A Clivia gardenii kisebb virágú, zártabb cimpájú,tégla-vagy narancsvörös színű,bókoló virágú faj.
A Clivia miniata a legelterjedtebb faj. Narancsvörös, harangalakú vagy tölcsérszerű virágait nagyszámban hozza.
A Clivia miniata var. citrina sárga változatot Zuluföldön fedezték fel 1888-ban. Különösen a nagyvirágú változatok értékesek.
Az igen divatos bronz fajták közül is kiemelkednek azok, amelyek virágszirma bronz színű és a torka zöld. Közülük is a legismertebb a Clivia ‘Bronze Green Boy’.
