A természeti tájakon a puszta földet szinte csak a sivatagban látni, mindenhol máshol úgy intézi a természet, hogy képződjön a talajon takaró. Nem véletlenül!
A szabad, sértetlen természetben – a mérsékelt éghajlatú tájakon – a növények sokasága arra törekszik, hogy befedje, kihasználja a talaj felszínét. Gondoljunk a virágos rétekre, a gazdag legelőkre, az erdőkre, a kertek gyepszőnyegére, egyik helyen se a puszta földet látjuk! Ahol a természetes vegetáció fenntartására nincs lehetőség, ott a korszerű, környezetbarát termelő takarással óvja a termőtalaj értékeit.
A takarással (mulcsozással) védett talaj hőháztartása kiegyenlített: nyáron kevésbé melegszik fel, télen sekélyebben fagy át, a nedvességet hosszabb ideig megőrzi. A talajban lezajló biológiai, kémiai és fizikai folyamatokat meggyorsítja és harmóniában tartja, mérsékli a gyomnövények elszaporodását. Ezzel elősegíti a kultúrnövények növekedését, terméseik kifejlődését, színesedését, íz,- illat és zamatanyagainak kialakulását.
Talajtakarásra igen sokféle anyagot használhatunk. A legegyszerűbb, ha magából a feltalajból alakítunk ki egy takaróréteget: a talajfelszíni, 2-3 cm-es rétegét állandóan porhanyósan tartjuk. Ez megvédi a mélyebben fekvő, a gyökérzetet befogadó talajréteget a kiszáradástól és egyúttal eredményesen irtja a gyomokat is, amelyek egész évben kérlelhetetlen versenytársai a termelt növényeknek a tápanyagok felhasználásában.
A szerves anyagok közül a legrégebben használt takaróanyag a szalma, a törek, a lekaszált fű, a nádtörmelék és a rostos tőzeg Ezek egy évig fejtik ki jótékony hatásukat, később elkorhadnak és gazdagítják a talaj humusztartalmát.
A díszkertek kiváló takaróanyaga a különböző méretre felaprított fakéreg. Ritkábban használják, pedig kiváló takaróréteget képez a félig érett komposzt, amely még tekintélyes mennyiségű nedvességet is tartalmaz és elbomolva gyorsan növeli a talaj humusztartalmát. Ezt lehetőleg felaprított szerves hulladékból állítsuk elő!
Talajtakarásra használható a műanyag fólia is, de ügyelni kell arra, hogy ne akadályozza a talaj szellőzését.
A gyümölcsösök és a szőlők talaját élő növényzettel is takarhatjuk. Erre kiválóan alkalmas a rozs, a különböző fűfélék, amelyeket azonban rendszeresen kell kaszálni, nehogy a talaj nedvességének nagyobb részét felhasználják.
A talajtakarás sokirányú, előnyös hatásai következtében a korszerű hobbikert egyik legfontosabb és legolcsóbb talajjavító eljárása.
