Másodvetett burgonyáról sokan még csak nem is hallottak.
Csóka Csilla és párja idén megpróbálkoztak vele, és ezidáig sikeresnek mondható a vállalkozásuk.
Gyerekkorunk óta természetes volt, hogy szüleink otthon megtermelték a ház körül a családnak a zöldségeket, gyümölcsöket, így mikor összekerültünk, nekünk is kézenfekvő volt, hogy mi sem csináljuk másképp a párommal. Testvéremék is továbbvitték ezt a jó hagyományt, ők is megtermelnek, amit csak tudnak. Náluk kedvező a talaj, nálunk sziklásabb, így sajnos a céklán kívül semmilyen föld alatt termő növényt nem tudunk termeszteni. Próbálkoztunk persze, de esélytelen.
Idén nyáron, amikor testvéreméknél voltunk és épp kezdték felszedni a tavasszal elvetett burgonyát (ami igen szép volt), jött az ötlet páromtól, hogy jövőre mi is megpróbálhatnánk náluk vetni, mivel hatalmas a kert és bőven van még parlagon fekvő terület, amit lehetne hasznosítani.
Akkor jutott eszembe, hogy régen burgonyából is volt másodvetés, csak akkor tarlóburgonyának, fojtott burgonyának hívták. (Ezt augusztusban a tarlóba vetették és az első fagyok előtt szedték fel. Rétegesen takarták, szalmával is, így tavasszal is foszlós héjú újburgonyát tudtak az uradalmak asztalára tenni. Manapság, a multik megjelenése óta nincs rá kereslet, így felhagytak a termesztésével.)
Szóval eszembe jutott, ha nem is újburgonyát akarunk enni télen is és ha már drága tesómék felajánlották, hogy megművelhetjük a szabadon maradt földterületet, mondtam, hogy akkor nosza, szerezzünk vetni való burgonyát és ültessünk még idén, mivel 3 hónap a burgonya érési ideje és októberig simán be tud érni. Így történt, hogy 1 hét vetni való burgonya vadászata után páromnak nagy nehezen sikerült találnia egy gazdaboltot, ahol nem rökönyödtek meg a kérdésén.
Pesten az összes számításba jövő helyet végigjártam, telefonáltam – gazdaboltok, OBI stb. – mindenhol kinevettek, hogy ilyenkor már szüretelik, nem ültetik a burgonyát. Párom, lévén ő is vidéki születésű, saját szülőföldjén próbálkozott és láss csodát, nem nevettek, hanem 3 napon belül postázták Kiskunhalasról egy gazdaboltból. Gyönyörű, jó minőségű vetőburgonyát kaptunk. Ezúton is köszönet nekik érte!
A másodvetés során gyakorlatilag mindent ugyanúgy végeztünk, mint tesómék tavasszal. Annyi csak a különbség, hogy ez egy kihasználatlan terület volt, így talán nem volt annyira kizsigerelve. Bár tesómék is tartanak baromfit, így igazi, jó minőségű trágyával tudják ők is ellátni a veteményest, ahogy itthon mi is tesszük.
Sajnos a burgonyabogarat mi sem tudtuk megúszni. Rengeteget leszedtünk kézzel, átnézegettem a bokrokat és azokat a leveleket, amiken peték voltak, azokat leszedegettem, de sajnos ekkora területen lehetetlen minden levelet egyesével átvizsgálni, így a múlt héten le lett permetezve.
Június 29-én vetettük, természetesen az előtte való héten párom felrotálta a területet, gyomtalanítottunk, előkészítettük a talajt, ami előtte szőlős volt, aztán évekig csak gaz nőtt rajta.
Azóta eltelt két hónap, és gyönyörűen virágzik, hatalmas bokrok nőttek. Természetesen akad olyan, ami nem kelt ki, még kicsit korai volt a bakhát alá kukucskálás, de meg vagyunk elégedve a látottakkal.
Még virágzik a burgonya, úgyhogy van még ideje fejlődni, és elég sok apró bogyócska is van a kiásott tövön (mindkét fajta – Agria és Desire – esetében is), tehát ha hagyjuk október végéig növekedni, szerintünk meglesz a várt eredmény.
Ami érdekes számunkra, hogy a falubeli öregek is rácsodálkoztak, hogy milyen szép a burgonya és még soha sem hallottak a másodvetésről, tarlóburgonyáról. Gyanítom, jövőre a faluban többen is meg fognak vele próbálkozni.
