Nincsen húsvéti várakozás barka nélkül.
Kiskertekben, előkertekben, parkokban, temetőkben gyakran találkozunk a csüngő barkafűznek vagy szomorúfűznek (Salix caprea ’Pendula’) nevezett fásszárú növénnyel. Sajátos hangulatot adó fácska, ami magányosan, szoliternek ültetve mutat igazán. Edényben, dézsában is nevelhető.
1,5-2 méter magas törzsre oltva hozzák forgalomba, ezért nem nő nagyobbra. Csüngő ágain tavasszal, még a levelek előtt, március-áprilisban megjelenő virágzó barkák üdítő látványt nyújtanak. A barkás ágakat előszeretettel kötik koszorúba, csokorba is.
A csüngő barkafűz talajban nem válogatós, a laza, jó vízáteresztő, üde, humuszos, semleges kémhatású talajt kedveli. A szárazságot viszont nem szereti. Félárnyékkedvelő, meghálálja a rendszeres tápanyagutánpótlást is. A dekoratív lombhullató fácska további előnye, hogy a szelet, a városi környezetet is jól viseli.
Mivel hajlamos az elburjánzásra, mindenképpen ajánlatos metszéssel ritkítani. Elvirágzás után, amikor a lomb már eléggé megerősödött, érdemes a felesleges hajtásoktól megszabadulni, és a fát formára alakítani. Szellős, de ne túl ritka koronára törekedjünk.
