Különleges ízével hódító zöldségnövény, amelyből finom köret, ánizsos ízű magjából fűszer, saláta, sőt likőr is készíthető. A legfinomabb mégis az, hogy milyen egyszerűen termeszthető a kertben!
Aki még nem kóstolta a mediterránból származó édesköményt (Foeniculum vulgare var. dulce), annak feltétlen érdemes tennie egy próbát.
A gumósköménynek is nevezett zöldségfélét a mediterrán vidékeken már az ókorban is fogyasztották. Volt aki egyszerűen salátának, vagy főzeléknek ette, ügyesebb kezűek édességeket és likőröket készítettek belőle, míg a vajákosok a termését gyógynövényként hasznosították.
Európa északi országaiban elterjedt köret, amellyel a burgonyát próbálják kiváltani a szakácsok. A magok íze az ánizshoz hasonlít.
Gumósan zöldség, gumó nélkül fűszer
Fűszernek a "vulgare", vagyis közönséges változatát használjuk, melynek termése éréskor sötét színű, csípős, kissé édes ízű. A nem csípős, hanem édeskés ízű terméseket hozó "dulce" variáns - amit fűszerként római köménynek ismerhetünk - gumót is képez ellentétben a közönséges változattal. Gumója energiában szegény, de vitaminban (A, B1, B2, C, PP) gazdag, ezenkívül ásványi sótartalma (kalcium, vas, magnézium és foszfor) jelentős, magja pedig magas illóolaj tartalmú.
Szórjuk, párologtassuk, cseppentsük!
Az édeskömény magja a legjobb puffadásgátló növényünk, nincs csecsemő aki ne itta volna a belőle készült gyógyteát. Emellett vizelethajtó, étvágyjavító, tejelválasztást elősegítő teák készítésére használják. A magjából készült illóolaja enyhe görcsoldó, gyulladáscsökkentő, antibakteriális, keringésjavító, méregtelenítő. Olaját párologtathatjuk, cseppenthetünk fürdővizünkbe, és még számos módon alkalmazhatjuk: inhalálásra, bedörzsölve vagy szájöblítésre.
Hogyan termesszük?
A gumós kömény gumója a levélnyelek alsó részének hagymaszerű megvastagodása révén jön létre. Termesztésekor a következő igényeit kell figyelembe vennünk: hidegtűrő, fényigényes, intenzív megvilágítást és egyenletes, bőséges vízellátást igénylő, egy vagy kétéves (vadon - és melegebb klímán - akár évelő) növény. Homoktalaj kivételével a legtöbb talajtípus alkalmas termesztésére.
Tavaszi vagy nyár végi magvetéssel ültethető, 40 cm-es sortávra. Ha túl sűrűn vetjük, a növény felmagzását erősítjük, s akkor hiába reménykedünk az édes gumóban. A tavaszi vetés április közepétől kezdődhet, őszi fogyasztásra pedig július elejére célszerű a magvetést időzíteni, amely szeptember-októberre válik betakaríthatóvá.
Rendszeres ápolást csak a fiatal növényállomány igényel: 4-5 lombleveles korban egyeljük és gyomláljuk az állományt, később már csak az öntözésre és a nitrogén-fejtrágyázásra kell figyelnünk.
