Az áprilisban elvetett magvak gyorsan csíráznak, cserépben és ágyásban is dús tőlevélrózsát nevelnek. Nemcsak fűszerként, de gyógynövényként is érdemes kipróbálni.
A rukkola (Eruca sativa) vagy rucola (figyelem, borsmustár fedőnéven is árusítják!) a tormával és a mustárral van rokoni kapcsolatban: ugyanaz a keresztes virág; hasonló, csípős ízű mustárolajok, magas B- és C-vitamin tartalom jellemző rájuk. A fiatal, zsenge levelek íze borsos, enyhén csípős, idősebb korára azonban megkeseredhet.
Az olasz konyha ugyanolyan elmaradhatatlan fűszere, mint a bazsalikom. Egyike a sok mediterrán csodának, amivel manapság egyre több zöldségesnél találkozhatunk. Friss levelei salátának kiváló, magja fűszerként, az egész növény pedig gyógynövényként használatos.
A rukkola egyéves növény, magját minden évben április végétől folyamatosan vethetjük napos vagy enyhén félárnyékos helyre. Szerencsére nem kell komolyabb kertészeti szaktudás és különösebb erőfeszítés ahhoz, hogy kikeljen, elég, ha nem hagyjuk, hogy teljesen kiszáradjon a földje (azaz időnként megöntözzük). Gyomlálgatni a magvak kikelése után néhányszor azért illik. Kezdő kertészkedőknek előtte nem árt tájékozódni, hogy egész pontosan melyik a cseperedő rukkola, illetve melyik a gaz. A homokos talajnál jobban szereti a középkötött vályogtalajokat, amely tápanyagban gazdag. Júniustól folyamatosan szedhetők friss levelei, de mivel hűtőben csak 1-2 napig tartható, ezért egyszerre csak annyit szedjünk, amennyit fel is használunk.
Készül a rukkolapesto Kaldeneker György konyhájában. Recept itt.
Tipp: Akinek nincs konyhakertje, az se bánkódjon, mert a zsázsához hasonlóan ablakpárkányon, balkonon lévő cserépben is nevelhető.
